Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba - Klestenitz Tibor: Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban. (Zichy János levele Festetics Taszilónak)
46 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) támogatott párt a rendszer politikai tartalékának szerepét játszotta el.11 A KSV ennek megfelelően addigi mérsékelt ellenzékiségén is finomított. A magyar sajtópiacot a trianoni békét követő években a beszűkülés jellemezte.12 * * * A lapkiadók anyagi helyzete általában nem volt kielégítő, amiben elsősorban az éles konkurenciaharc és a közönség csekély vásárlóereje játszott szerepet.18 Ráadásul, míg korábban a világháborús események, majd az 1919 utáni mozgalmas belpolitika növelte az emberek hírigényét és jelentős keresletet gerjesztett a napisajtó iránt, addig a húszas évekre ez a hatás elmúlt. Ez pedig a példányszámok csökkenését eredményezte.*4 A KSV vezetői abban is gondot láttak, hogy a „nagy nekilendülés” elmúltával a városi értelmiségiek a „keresztény” lapoktól elfordulva egyre nagyobb arányban fogadták vissza bizalmukba megszokott, liberális szellemiségű lapjaikat.1® Tóth László, a Nemzeti Újság szerkesztője emellett fontos problémának ítélte, hogy a vállalat lapjait lényegesen többen olvasták, mint ahányan megvásárolták, amit a „keresztény társadalom” anyagi gyengeségével vélt magyarázhatónak.16 * A vállalat azonban nem tudta elkerülni a példányszámok esését. A legitimista grófok tőkeemelései csak ideiglenesen tudták biztosítani a működőképességet, és 1925-re a vállalat ismét végzetes anyagi gondokkal küszködött. A helyzetet az állam rendkívül előzékeny segítsége oldotta meg. Búd János pénzügyminiszter 1925. július 3-án arról számolt be a kormánynak, hogy az állam által a KSV számára korábban nyújtott segélyek elégtelennek bizonyultak, és azonnali intézkedésre volt szükség. A miniszter ezért saját felelősségére május 29-én engedélyezte a Pénzintézeti Központnak, hogy ezermillió korona kölcsönt folyósítson.*7 Októberre a vállalatnak adott állami kölcsön összege összesen már kétezer-ötszáz millió koronára rúgott, de a minisztertanács kétszázmillió korona újabb hitelt engedélyezett.18 Ezek az összegek azonban nem voltak elegendőek a helyzet rendezésére. A Központi Sajtóvállalat vezetősége 1926 elejétől kezdve ezért segélykérő beadványokkal ostromolta a püspöki kart. Az egyik beszámoló szerint korábban a KSV á hirdetési és közgazdasági bevételekből havi hétszáz- nyolcszáz millió koronához jutott, ami idővel 300 millióra csökkent, és kintlévősége állandóan 1 milliárd felett alakult. A gazdasági feltételek romlását a piaci verseny erősödésével magyarázták. A vezetőség szerint a nagy lapvállalkozások még háborús vagyonuk felélésének árán is arra törekedtek, hogy a konkurenciát tönkretéve megszerezzék az egész piacot. A püspökök meggyőzése érdekében hangsúlyozták, hogy a KSV - bár kénytelen Gergely, 1993.19-20. p. Lakatos Éva: Lapkiadás mint üzlet II. In: Magyar Könyvszemle, 1993. 2. sz. 183. p. Raichle, Walter: Das ungarische Zeitungswesen. (Ungarische Bibliothek für das Ungarische Institut an der Universität Berlin 22) Berlin, 1939. 96. p. Sipos Balázs: A politikai újságírás mint hivatás. Bp., 2004.105. p. Turi Béla a sajtóról. In: Nemzeti Újság. 1922. október 10. 6. p. A keresztény és nemzeti Nagymagyarországért egységesen küzd a keresztény sajtó. In: Szózat, 1922. december 15. 6. p. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL. OL.) K 27. (= Miniszterelnökség. Kormányülések) 1925. július 3.10. p. MNL. OL. K 27.1925. október 23. 26. p.
