Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei 11 szolgálatra jelentkezett 1827. október 21-én. Az október 30-án kelt, az „an- goly” huszárezredbe való felvételi kérelmét tartalmazó levelében alkalmasságát azzal indokolta, hogy „kora, erős testalkata, egészséges gondolkodás- módja, nyugodt lelke” folytán képes ellátni a lelkészi szolgálatot.44 * Az utóbbi két jellemvonás korántsem mondható el az 1840-es évekbeli Nemesovits Jánosról, aki hírhedtté vált egyházmegyei szinten botrányairól, valamint kiállhatatlan természetéről. Próbálkozását siker koronázta, ugyanis november 11-étől tábori lelkész volt először a megpályázott huszárezrednél, majd a Radeczky lovasoknál. 1832-ben felmentették állásából és hazatért. Jelleme jól tanulmányozható azon, ahogy 1831 óta próbált szentszéki titkári pozícióba jutni. Ebben az évben levelek sora érkezett Kopácsy József veszprémi püspökhöz (1825-1839), amelyekben könyörgött, hogy elnyerhesse a püspöki aula valamelyik üresedésben lévő hivatalát, de főként „nótárius” akart lenni: „Egy tudósításból hallottam, hogy a Balassa secretarius úr nyirádi plébános lett [...] könyörgök, hogy a notáriusi hivatalt elnyerjem.”^ Leveleiből kitűnnek ambíciói, kitartása, habár próbálkozása 1831- ben hiábavalónak tűnt. Emberi kapcsolatai a forrásokban eléggé ellentmondásosak. A fentebb idézett levelében barátjaként említi Marki Ignácot, azonban 1832. augusztus 11-én már arról írt, hogy az egyházmegyéből nem érintkezik senkivel, barátai sincsenek. A dokumentumból világosnak tűnik, hogy korábbi mellőzését kudarcélménynek tekintette, és mindenáron a bűnbakot kereste, aki megakadályozta célja elérésében, hogy szentszéki titkár lehessen. Levelében említette, hogy valaki az egyházmegyéből rágalmakkal illette, ami becsületét, hírnevét aláásta. Konkrét sérelmeket nem hozott fel, az általa bűnbaknak tartott személy kilétét nem hozta nyilvánosságra, csak annyit írt róla, hogy sejti, ki lehetett az: „Hogy azon gyalázó és kisebbítő híresztelésnek ki lehetett kezdője, sajdítani, vagy igazsággal elöltalálni nekem nem nehéz [...] egy szóval kimondhatnám annak a nevét aki azon istentelenségeket szórja ellenem.”46 A fentiekből nagyon óvatosan következtethetünk arra, hogy az őt befeketítő személyből ellenszenvet válthattak ki Nemesovits ambíciói. Erre az 1832. augusztus 11-i levél csak burkoltan utal: „Ha uraság, gazdagság volna az amiért én excellentiád előtt oly sokszor, annyi időtől fogva és oly forrón esedeztem talán menthetőbb volna a magam csekély ítélete. ”4? Növendék pap korától kezdve arra készítette fel magát, hogy a püspöki aulában tevékenykedjen, csekély anyagi helyzetére is tett némi utalást. Mindent összevetve úgy vélem, hogy Nemesovits János a papi pályában elsősorban a társadalmi felemelkedés forrását látta. Sérelmezte, hogy a püspöktől semmi pártfogást nem kapott, meggyőződése volt, hogy ha más státuszt választott volna magának, akkor abban sokkal szerencsésebb lett volna, mint a papi státuszban. Szentszéki jegyző volt 1833. január 21-től, ezt követően néhány hónapig az egyházmegyei hivatal titkára.48 1848. augusztus 24-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium határozatban uta44 Nemesovits János tábori lelkészi szolgálatra jelentkezett. - VÉL. 1.1.10.32/61. is Nemesovits János levele Kopácsy Józsefhez, 1831. december 2. - VÉL. 1.1.10. 32/71. 46 Nemesovits János levele Kopácsy Józsefhez, 1832. augusztus 11. - VÉL. 1.1.10. 32/72. 4? Uo. 48 Pfeiffer, 1987.769. p.
