Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fogl Krisztián Sándor: A veszprémi egyházmegye alsópapságának fegyelmi ügyei, konfliktusai 1847-1849 között (Esettanulmányok)
12 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) sította el Nemesovits nyugdíjazása iránti kérelmét. A dokumentum szövege a papot püspöki titoknoknak említi, nem egyházmegyei titkárnak, további érdekessége a forrásnak, hogy kezdetben egy sikerekkel teli egyházi pályát mutatott be, annak ellenére, hogy évekig próbálkozott, mire alkalmazták a püspöki aulában, mint szentszéki jegyzőt.49 Az 1848-as források általában párban említik Kovács Ignáccal, akivel egy évet töltöttek el Pozsonyban, az irgalmas rend zárdájában. Mindkét pap fegyelmi okok miatt került erre a helyre, mint visszaeső vétkesek. Nemesovits János kálváriája 1835-ben kezdődött, amikor Kopácsy püspök a balatoncsicsói plébánia élére helyezte. Balatoncsicsó község földesura a mindenkori megyéspüspök volt. Lakosságának etnikai összetétele kevert, német és magyar egyaránt jelentős arányban élt itt.5° A plébánia törzstőkéjének viszonylag csekélyebb voltáról már szóltunk.»1 Nemesovits 1848. június 4-én Pozsonyból levelet intézett az akkori főpásztorhoz, Zichy Domonkoshoz, amiben lesújtó képet festett az akkor már csak volt plébániájáról: „Kimondhatatlanul nyomorult és fölöttébb terhes volt plébániám, mert készpénzben alig ütött föl minden jövedelmem 300 váltóforintot.” Képet kaphatunk a plébános néhány kiadásáról és az őt körülvevő személyzetről. A megemlített összegből kellett lovat tartania, gazdasszonyát és két szolgálóját fizetnie, káplánt tartani és magát ruháznia. Földjei többnyire Balatoncsicsó község határain, erdők között helyezkedtek el. Terményeit saját bevallása szerint 1843-ban a monoszlói nemesek lelegeltették. A rossznak mondott földek terméketlenek voltak, akadt olyan esztendő, amikor kenyeret úgy kellett vennie, mert nem termett annyi gabona, hogy saját szükségleteire elég lett volna.s2 Kérte Kopácsy József püspököt, hogy plébániáját hadd cserélje fel egy jobb javadalomra, de a főpásztor nem vette tekintetbe panaszát. Ismerve Nemesovits természetét ez nem volt meglepő. Éhínséggel kellett megküzdenie, ami miatt adósságba verte magát, emellett ekkor már nyilvánvalóak voltak alkoholproblémái. Nemesovits megfeledkezve papi hivatásáról, ahelyett, hogy a hívek lelki épülését tartotta voltán szem előtt, a mértéktelen alkoholfogyasztással törődött, ilyen állapotban botrányokat okozott, szóváltásba került, melyek rendszerint véres verekedésekkel végződtek.53 Nemesovits János ügye kapcsán figyelhető meg a legjobban a szentszéki eljárás „lépcsőzetessége”. Botrányai miatt először megintették a balatoncsicsói plébánost, majd miután magatartásán nem változtatott, csak azután indította meg a veszprémi egyházmegyei püspöki szentszék a javadalomvesztési pert ellene.54 Annak érdekében, hogy a pert elkerülje, önként mondott le a plébániáról, ezután került a Szent Pálról elnevezett „agg papok intézetébe”, melyet 1778-ban állítottak fel a maguknak érdemeket szerzett egyházmegyés papok számára, akik koruk vagy egészségi állapotuk A Vallás- és Közoktatási Minisztérium határozata, melyben elutasította Nemesovits János nyugdíjaztatása iránti folyamodványát. - VÉL. 1.1.41a. 710/1848. MeszlÉNYI Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. (1780-1846) Bp., 1934.112. p. Vö. 9. sz. jegyz.. Nemesovits János levele Zichy Domonkoshoz. - VÉL. 1.1. 41a. 625/1848. Ld. 49. sz. jegyz.
