Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: Egy egyházpolitikai röpirat utóélete 1848-ban
Kalászatok Egy egyházpolitikai röpirat utóélete 1848-ban* Fazekas Csaba (Piskárkosi) Szilágyi Lajos (1784 k. - 1862 k.) református vallású, Bihar megyei nemes volt, egyházának elkötelezett híve, aki vármegyéje közéletében is igen aktív szerepet játszott. A bihari református egyházmegye világi ülnökeként viselt tisztséget a református egyházban, legismertebb tevékenysége az volt, hogy - később Antipasztorálé címen elhíresült, Bihar vármegye rendéihez benyújtott - emlékiratban kritizálta Lajcsák Ferenc nagyváradi római katolikus püspök 1839 márciusában kibocsátott, a vegyes házasságok megáldását reverzálishoz kötő, illetve más esetben az ún. „passiva assistentia” gyakorlatát előíró körlevelét.* 1 Szilágyi a protestánsok vallási sérelmeit taglalta, és élesen kifogásolta a püspök intézkedéseit azok törvénytelensége, illetve felekezeti türelmetlensége miatt. (Az 1791. évi 26. te. értelmében a vegyes házasságokat csak katolikus pap előtt lehetett kötni, aki viszont azt elvben nem akadályozhatta. Amennyiben a vegyes házaspár férfi tagja katolikus volt, a házasságból születendő gyermekeknek katolikusnak kellett lenni, amennyiben protestáns, a fiúgyermekek követhették apjuk vallását. A vegyes házasságok megáldásának katolikus egyház általi intézményes megtagadása az 1840-es évek elejének egyik legnagyobb belpolitikai viharát váltották ki.) Szilágyi eszméit Bihar vármegye magáévá tette, és az uralkodóhoz intézett feliratban tiltakozott Lajcsák intézkedése ellen. Szövege ugyan egykorúan nem jelent meg nyomtatásban, de a beadvány másolatai széles körben elteijedtek. Mintegy három évvel később névtelenül napvilágot látott egy ellen-röpirat,2 alábbiakban csak ennek utóéletébe próbálunk bepillantani. A szerzője, Gózony Dániel (1779-1861 k.) a 19. század egyik érdekes, különc figurája volt.3 Komárom megyéből származott, eleinte Kamocsán ' A publikációhoz szükséges kutatásokat a Reformáció Emlékbizottság támogatta. 1 A református vármegyei nemesség reprezentánsának tekinthető Szilágyi Lajos tevékenységét, röpiratait nagyobb szabású, önálló tanulmányban kívánjuk feldolgozni, jelen közleményünk mindennek egy epizódját örökíti meg. Szilágyi Antipasztoráléjának ügyét gyakran említik egyháztörténeti tanulmányok, legutóbb röviden: Fazekas Csaba: Protestáns érvek és ellenérvek az 1840-es évek egyházpolitikai vitáiban. In: „Zengett Szíonon a zsoltár”. A magyar kálvinizmus kulturális és civilizációs hatásai. Szerk.: Kulin Ferenc - Veliky János. Bp., 2010. 101- 115. p. 2 [Gózony Dániel:] A nagy-váradi pásztori levélre írt gúny vagy Antipásztoráléra Paraenesis. Budán, 1842. a Nevét hol Gózon-ként, hol Gózony-ként, hol Gózonyi-ként említették egykorúan, ő maga pedig - bár rendszerint névtelenül publikált - leveleiben és beadványaiban a keresztnevét is váltogatta. Leggyakrabban a Dánielt használta, de ugyanazon szövegeit máskor Józsefként, Imreként vagy Istvánként is aláírta, nem tudjuk, miért. Erre már korábban is felfigyelt: VISZOTA GYULA: Gróf Széchenyi István élete és működése 1836-1843 között. Történeti bevezetés. In: Gróf Széchenyi István naplói. V. köt. (1836-1843) Sajtó alá rend.: Viszota Gyula. Bp., 1937. (Széchenyi István Összes Munkái, XIV. Fontes.) XXIX. p. Gózony személyét legutóbb tisztázni próbálta
