Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: A budapesti református belmisszió központja. A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859-1912)
A Németajkú Ev. Ref. Leányegyház rövid története (1859—1912) 21 Bethánia C.E., valamint a Filadelfía megalakulásakor kialakult krízis (1903) utáni periódusban pedig Kari Rudolf (1904-1912) pásztorolta a gyülekezetét. Ekkorra azonban már nagyon megváltozott az „ébredési emberek” utódainak a gyülekezet vezetésében játszott szerepe. Bár a Németajkú Leányegyház és a Skót Misszió hivatalosan 1888-ban szétvált, a misszionáriusok (Rudolf König és Andrew Moody), a misszió iskolájának tanári kara, a bibliaárusok és a zsidó áttértek mindannyian továbbra is a leányegyház gyülekezeti közösségébe jártak. A gyülekezet templomában a német nyelvű istentiszteletek mellett a misszió angol nyelvűeket tartott, ahová a budapesti angolul beszélő közösségből 40-50 fő járt.8« így, hasonlóan a Skót Misszió 1840-es évekbeli gyakorlatához, az ébredési egyháztagok német és angol nyelvű kegyességi alkalmakra (istentiszteletekre, bibliaórákra, missziói előadásokra) jártak párhuzamosan. Sőt, ezt láthattuk az 1890-es években is. A két fő missziói központ szétválása után szembeötlő, hogy bár a misszió megtartotta a brit karakterét, az 1900-as évek első évtizedére már nagyrészt magyarul beszélő tanárokat alkalmazott. A leányegyház pedig nagyon nehezen birkózott meg a magyarosodás problémájával, amelyet legjobban a Bethesda generációváltása, a magyar nyelvű diakonissza-kérdés, illetve az ahhoz kapcsolódó Filadelfía Egyesület megalakulása szemléltet.* 86 Átalakult a traktátus- és a bibliateijesztés felügyelete, az iskola kérdése is gondot jelentett. A gyülekezet iskolája elméletileg elsősorban a Skót Misszió főként zsidó gyermekeket oktató intézménye volt, amelyet a Kálvin téri anyaegyház is sajátjának tekintett. Ez a helyzet kicsit paradoxnak tűnhet, de mindkét fél szempontjából megérthető az „igény”. Az utóbbi már Saphir Israel Skót Missziós iskoláját adoptálta az 1850-es években.86 így az iskola újjászervezésekor (1857-1858) annak jogi státusza az előbbiek miatt fel sem merült. A német ajkú gyülekezet pedig „jogosan” gondolhatta, hogy az az ő iskolája, mert a misszionáriusok egyszerre voltak jelen a gyülekezetben illetve az iskolában egészen az 1890-es évek elejéig. Természetesen az iskola fenntartásával járó, hatalmas összegre rúgó tetemes pénzügyi költséget a skóciai reformátusok adományaiból teremtette elő az Edinburghi Zsidómissziói Bizottság. A misszió működtette az infrastruktúrát és fizette a tanárokat is. Azonban a századfordulón a helyzet megérett a változásra. A budapesti református egyházi helyzet átszervezésének keretébe illeszthető be az iskola helyzetének rendezése. Ennek a mindig változó, jogilag pontosan alig tisztázott helyzetnek a misszió és a Kálvin téri anyagyülekezet közötti 1909- es egyezmény vetett végett. A Skót Misszió a Vörösmarty utcában épített egy impozáns, ma is - igaz állami keretek közt - működő iskolát. Ezt a budapesti református egyház jogi értelemben a szárnyai alá vette, de a fenntartásáról a skótok gondoskodtak. így a leányegyház „elvesztette” iskoláját, amelyet König és a korábbi szimbiózis miatt a gyülekezet is bizonyos értelemben magáénak tekintett. 84 RCJ. 1903. Appendix VIII. 6. p. Vö.: Campbell, James A.: Impressions of Work in Budapest. In: Missionary Record of the United Free Church of Scotland, 1912. May. 213-214. p. 88 Kovács, 2006.323. skk. p. 86 Kovács, 2006.115. p.
