Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme
84 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) ták meg, hogy a feltételezett gyilkosságokat valójában kik követték el, s az elkövetőket milyen módon bujtotta fel P. Vezér Ferenc. A vizsgálati iratok alapján egyértelműen kétségbe vonható az, hogy felbujtói bűnrészesség alapjául szolgáló gyilkosságok megtörténtek-e. Egyetlen holttestet sem találtak, pedig ha mindez megtörtént, akkor egyértelműen azonosítható tetemeknek kellett volna előkerülniük. A P. Vezér Ferenc által - a vádirat szerint - megölt katona tetemét a kolostor mögötti területen keresték. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint 15 olyan szovjet katonát temettek el, akik az ostrom alatt veszítették életüket. Itt találtak az egyik változat szerint a harmadik, a negyedik sírhelyen emberi csontmaradványokat. A jegyzőkönyv ezeket minden indoklás nélkül a Vezér Ferenc által megölt katonával azonosította. Az említett csontmaradványok szakértői elemzése nem történt meg, és ennek megfelelően az elsőfokú tárgyalást vezető bíró exhumálásra utaló megjegyzései minden alapot nélkülöznek. Ha a tények nem támasztották alá a vádat, léteztek olyan okok, amelyek valódiságát nem lehet kétségbe vonni. A dokumentumok utalnak arra, hogy Vezér soha sem rejtette véka alá meggyőződését. Veszélyt látott a magyar katolikus egyház sokmilliós közösségére nézve a háború után Magyarországon is megjelenő, egyre jobban érvényesülő kommunista diktatúrában. Aggódott híveiért, látta a súlyos veszélyt a magyar katolikus egyház és a magyar társadalom jövőjében. Ugyanakkor derűs, vidám, maga körül szeretetet sugárzó szerzetesi egyéniség volt, mindig másokat szolgáló, alázatos lélekkel. 1946 januárjától tagja lett a pálos rend hazai vezetőségének. A Vezér Ferenc elleni eljárást az ÁVH személyre szólóan összekötötte Grősszel, akit főleg azért nem szívlelt a pártvezetés, mert mindig kiállt az egyház jogai mellett, nem hagyta szó nélkül a rendszer túlkapásait. így tiltakozott a szerzetesek 1950 nyarán történt internálása ellen. A kalocsai érsek elleni eljárás bonyolult rendszerében az ún. főtárgyalást mellékperek sokasága egészítette ki. A Grősz-per (fő per) nyílt tárgyalása 1951. június 22-én kezdődött el. Ezt követte számtalan zárt tárgyalás, amelyen vagy a főtárgyalás tanúit ítélték el, vagy azokat, akiket utána tartóztattak le. Dr. Szántó Konrád írja, hogy a nyilvános főtárgyaláson az ÁVH beépítettjei Petrus Gyula és Tóth Illés olyan súlyos vallomást tettek Vezér Ferenc ellen, hogy őt halálra ítélték.10 A két tanú elleni jogi tortúra jelenti a Grősz- és a pálos-per népi paraszti szálát, ez teszi jelentőssé. Itt kapcsolható be az ún. polgárőrség működésének ténye, ennek parancsnokságával vádolják Vezér Ferencet. Vezér Ferenc neve a pálosok elleni eljárás minden mozzanatában jelen van. Afféle fantomalakká válik, akiről közvetlenül csak a Grősz-per fő vonalát jelentő procedúrák és tárgyalások során lehet az ÁVH által megteremtett torz képet újra megrajzolni. Grősz József az ÁVH által kedvelt műfajban, az önvallomásban a következőket vallotta: „P. Szabó Kalocsán gyóntatási joghatóságot kért a Soltvadkertre helyezett páter részére. Biztosan megmondta nevét, mert a gyóntatási joghatóságot rendszerint névre adjuk, bár nem emlékszem rá, biztosra veszem, hogy elmondta bujkálásának okait is (uszító tartalmú beszédek, orosz katonák meggyilkolásának gyanúja), ezekre nem reflektáltam, mert ezek elbírálása ÍO Szántó, 1991. 67. p.
