Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
50 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) a stóla felét, és ha egy évet kitölti úgy, hogy a lelkész még él, akkor a rendes lelkész fizetésének felét kapja. A jóváhagyást ezúttal már nem a városi tanács, hanem az esperes kellett megadja, melyhez a presbitérium küldöttséget kívánt meneszteni a kecskeméti vásár idején.s? Kármán András hamarosan meghalt, s újra lelkészválasztásra került sor. Ezúttal azonban már nem a városi tanács, hanem a presbitérium vezette a folyamatot: A város főbírája javasolt lehetséges neveket, melyek közül a presbitérium választott kettőt. A presbitérium első helyen Tormássy János kecskeméti lelkészt jelölte meg. Ezek után a presbitérium küldöttséget küldött a megválasztandó Tormássy Jánoshoz Kecskemétre. Küldöttként két presbiter, egyben városi tanácsos (Taxonyi István a város főbírája és Péter István szenátor) ment Kecskemétre Tormássyt felkérni. Miután Tormássy beleegyezett, a küldöttség elment az egyházmegyei gyűlésre a lelkészválasztást jóváhagyatni. Az egyházmegye ellenben azt szerette volna, hogy Tormássy Kecskeméten maradjon, és helyette a nagykőrösi lelkipásztor menjen Halasra. A kiskunhalasi presbitérium ezért végül a superintendenshez és a dunamelléki főcuratorhoz, Beleznay Miklóshoz fordult, hogy erősítse meg a választásukat. Végül a „superintendentialis gyűlés,” azaz az egyházkerületi közgyűlés hagyta jóvá Tormássy János halasi prédikátorrá választását.* 60 61 A városi tanács hivatalosan nem, de a vezető személyek presbitériumi tagsága és tekintélye által mégis kézben tartotta a lelkészválasztást. Ez a gyakorlat folytatódott a 19. század elején is. Tormássy János halála után 1814-ben az „eklésiai gyűlés”, azaz a presbitérium hívta meg Kovács József nagykőrösi lelkészt a halasi parókiára, mivel ő temette Tormássy püspököt, és „prédikálása közkedveltséget nyert”.51 A városi tanács közvetlenül itt sem folyt bele a lelkészválasztásba. A presbiterek Kosa László megállapítása szerint a 19. század nagy részében gyakran egyházmegyénként, sőt helységenként eltérő saját elvek szerint működtek a presbitériumok.62 Ez biztosan igaz a budai zsinatot megelőző időszakra is. A kiskunhalasi jegyzőkönyv semmiféle utalást nem tartalmaz arról, hogy alapul vettek-e valamilyen mintát a presbitérium megalakításához. A presbitérium megalakulásakor még csak nagy vonalakban volt szabályozva a működése. Az 1771-es kibővítéskor és újjászervezéskor szabályozták pontosan a presbitérium működését, feladatait és a presbiterek kötelességét az alábbiak szerint: ,A Consistorialis assessorok minémű kötelességeik légyenek, az is megha- tároztatott a következendő képpen. Kötelességek lészen: 1. Az isteni félelem és a példás kegyesség, az igazságnak szeretete, a jó lelki esméret, a hűség és szorgalmatosság. s» RL. D 87.1/2. köt. 106. p. 60 RL. D 87.1/2. köt. 110. h. p. skk. (Megjegyzendő, hogy a no. oldalnál, valószínűleg az utólag bekötött lap miatt, a 110. számot megtartva betűkkel jelölték a további oldalakat.) 61 RL. D 871/2. köt. 353. p. KÓSA László: A gyulai református egyház története. Gyula, 1994. (Gyulai Füzetek, 7.) 72-73. p. 62
