Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században

A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története 49

további érdekesség is volt. Egyfelől a városi tanács első alkalommal, mikor a lelkész elbocsátásáról határozott, a döntést deputatio útján adták a lelkész tudtára, de óvatosan, inkább kérdés formájában: Feltették neki, hogy két évvel korábbi kijelentése fényében (ti. ha római katolikus plébános lesz a városban, ő elmegy innen) kívánja-e folytatni tovább a halasi lelkészi szolgálatát. Felajánlották neki, ha ő nem kíván maradni, akkor a város képviselői közbenjárnak a superintendensnél, hogy a lelkész „eklésia nélkül ne maradjon”. Ismerve a városi tanács határozatát és a korábban is meglévő súrlódásokat, a lelkész elfogadta a nem marasztásáról szóló határozatot. Másfelől feltűnő, hogy az egész eseménysorban említés sincs a presbitériumról, hanem a papmarasztás ekkor még a városi tanács joga volt. Hasonlóan az új lelkész személyéről is a városi tanács egyeztetett a dunamelléki superintendenssel. Az új lelkész, Gonda István Kecskemétről való meghívása ügyében a Nemes Tanács küldöttséget küld a seniorhoz és fő super- intendenshez. A superintendens ehhez nem járult hozzá, s a Nemes Tanács elfogadta a püspök ajánlását, hogy a kecskeméti professzort, Farkas Istvánt hívják meg prédikátornak. Azonban ő a meghívást visszautasította, végül a dunamelléki püspök újabb javaslatára Kármán András losonci professzort hívta meg a városi tanács. A presbitérium - de még a curator, mint az egyházközség képviselője — ebben semmilyen szerepet nem kapott.56

Ugyanakkor az új lelkész feladatkörét és kötelességeit már a presbitérium gyűlése határozta meg: a vasárnap délelőtti istentiszteleten textust magyarázzon, a délutánin katechézist tartson, hét közben nem minden nap, hanem kedden és pénteken „Bibliát vagy zsoltárt” magyarázzon, a környéki puszták református lakosai számára a keresztelést, esküvőt, temetést elvégezze a plébánosnak fizetett stóla mellett. A gyülekezeti élet rendjét 1770-ben a presbitérium önállóan szabályozta: kedden engedélyezték az esküvők tartását, a szombati halottak eltemetését vasárnapra halasztották, érdekes indoklással: mivel másnap Úr napja van és a prédikátor kétszer kell szolgáljon, s neki „ilyen népes gyülekezetben annyiszor szolgálni terhes és unalmas, de a hallgatókra nézve is káros volna”.57

A római katolikus templom felépítése után rögtön a református gyülekezet is új templom építésébe kezdett. Érdekesség, hogy a templomépítés részleteiről hallgat a jegyzőkönyv. Minden bizonnyal azért, mert a templomépítés anyagi fedezetét a városi tanács biztosította, így irányította is az építkezést. Az új templom felszentelésének megszervezése 1772-ben azonban a presbitérium feladata volt. A templomszentelés dátumát a presbitérium határozta meg, csakúgy, mint a részletek megszervezését is. Ezzel kapcsolatban a legtöbb szó arról esett, hogy jó volna nagy ünnepség, de a presbitérium félt, hogy ez féltékennyé tenné és felbőszítené a katolikusokat, ami inkább az eklézsia kárára lesz, ahogy azt Kunmadaras példáján is látták.58

Néhány évvel később, mikor 1776 tavaszán Kármán András lelkipásztor súlyos betegsége miatt nem tudta ellátni a lelkipásztori teendőket, a presbitérium maga intézkedett helyettesről, és kérte meg Menyhárt Miklós lelkészt, hogy vállalja e tisztet. A fizetését is a presbitérium határozta meg:

s6 RL. D 871/2. köt. 55-58. p.

57 RL. D 871/2. köt. 62. p.

s8 RL. D 87.1/2. köt. 94-96. p.