Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
48 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) ilyen városok a saját maguk patronusai lettek, maguk választották a lelkészt és maguk szabályozták az egyházi életet.49 A halasi városi tanács gyakorolta a patronusi jogot a református egyház felett mind a 17. században, az elzálogosítás előtt, amikor még élt a kiváltságuk, mind az elzálogosítás ideje alatt, és a redemptiot követően is. A városi tanács építtette a templomot 1667-ben, illetve helyette 1772-ben és más egyházi épületeket. A sóárusítás monopóliumát is a református egyháznak engedte át.50 * * 53 A presbitérium megalakulása előtt a városi tanács határozott úgy az egyházfegyelmi, mint a lelkészválasztással, valamint az egyházi iskolákkal, azok tanítóinak és segédtanítóinak (praeceptor) alkalmazása ügyében. A halasi presbitérium 1764. évi megalakulásával a városi tanács bizonyos jogait adta át a presbitériumnak. Ugyanakkor sok esetben, különösen az első években, bizonyos egyházi ügyekben továbbra is döntéshozó maradt. Az egyházi ügyekkel kapcsolatos városi tanácsi („Nemes Tanács”) határozatokat bemásolták a presbiteri jegyzőkönyvbe. 1766-ban a városi tanács döntött a lelkész és az iskolai tanítók marasztásáról. Az 1760-as években városi tanács határozta meg az iskolai tanítók fizetését.5’ 1769-ben a fiúiskola praeceptorait a presbitérium javaslatára a városi tanács bocsátotta el. Ugyanígy a városi tanács határozott a praeceptorok számáról, és az elbocsátottak helyébe a meghívandók személyéről. Ezekben az esetekben az eklézsiái gyűlést nem hívták össze. A városi tanács határozatait küldöttség útján tudatták a lelkésszel. Azonban a lelkész nem csupán tudomásul vehette, hanem - amint az 1769. évi iskolai praeceprorok elbocsátása alkalmával is - „ottanis (parókia) pro és contra meg disputaltatott, ’s visgáltatott, a Nemes Tanáts elébb meg írt végezése jóvá és szentté hagyattatott, annak utána a Deputatio által N(eme)s Tanáts gyűlésében újra referáltatván a Nemes Tanátstól is confirm áltatott’A2 A lelkész ugyan nem vehetett részt a városi tanács ülésein, de az egyházi ügyeket érintő döntések csak az ő egyetértése után emelkedtek jogerőre.55 1769 decemberében a papmarasztás körül támadt nagyobb bonyodalom a városban: december 26-án a városi tanács a főbíró távollétében 10:6 arányban úgy döntött, hogy nem marasztja Kalmár Ferenc lelkészt részben a korábbi személyével kapcsolatos sérelmek, de leginkább a római katolikusokkal való éles szembenállása miatt. Épp az évben neveztek ki állandó parókus plébánost Kiskunhalasra, és ekkor kezdték a katolikus templom építését,54 ezért a város református többsége nagyon tartott az ellenreformáció további térhódításától. Az alulmaradt hat ember, köztük a város főbírája tiltakozott, s december 30-án a „köznép” összegyűlve kérte számon a városi tanács tagjain, hogy miért bocsátják el a lelkipásztort. A dolgot végül 1770. január 7-én Herpay Mihály (református) kiskun kapitány elnökletével tartott gyűlés rendezte, melyen a városi tanács tagjai, s a polgárság közül „ex electa et jurata communitate” vettek részt.55 Az ügyben két « RÁCZ, 2007.90. p. skk. 5° Nagy Szeder, 1936.17. p. 5> RL. D 871/2. köt. 27., 34. p. 5= RL. D 87 1/2. köt. 35-39. p. 53 Hasonló módon a rector 1769. évi elbocsátása kapcsán. RL. D 87.1/2. köt. 49. p. skk. Nagy Szeder, 1936. 8. p. 55 RL. D 871/2. köt. 52-55. p.
