Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: A Kiskunhalasi Református Egyházközség presbitériumának története a 18. században
46 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) 1764. november í-jén a presbitérium (konzisztórium) felállítására. Ennek szükségét a következő évek eseményei igazolták. 1769-ben Mária Terézia királyi rendelettel lehetővé tette a katolikusok betelepülését (amelyet addig a város akadályozott). Ugyanez évben a királyi kamara költségén megkezdték a katolikus templom építését.'18 A kiskunhalasi presbitériumot a Városi Tanács hívta életre Kiskunhalas város polgárságával egyetemben „a gyülekezet megújítása okán”.39 Elnevezés A 18. században a presbitériumokat számos névvel illették: egyháztanács, consistorium, egyházi elöljáróság, domesticum, és a székelyföldön megyeszék. 4° Debrecenben az 1739-ben megalakult egyháztanácsot „Consisto- rium”-nak nevezték, a „presbitérium” elnevezés csak 1796-tól lett használatos. *l A tiszántúli egyházkerülethez tartozó, de az erdélyi fejedelemség területén fekvő Krasznán az egyházi főhatóság egy sajátos nevet - „curato- ratus” - adott a presbitériumnak.« Kiskunhalason a megalakuláskor „consistorium”-nak nevezték az egyháztanácsot, a tagjait consistorialis személyeknek. A jegyzőkönyvben eleinte „consistoriumi szék”, „consistorium gyűlése”, a továbbiakban „ekklésiai gyűlés”-ként említik a presbiteri üléseket, a tagokat vagy „consistorialis személy”-nek, vagy „consistorialis assessor”-nak nevezték. A vizsgált jegyzőkönyvben, melyet 1816-ban zártak le, presbitérium, presbiter elnevezés nem fordul elő. Mindazonáltal, lévén, hogy a lelkészből és világi egyháztagokból álló, kizárólag egyházi illetőségű testületről van szó, presbitériumnak tekinthető. A város lelkipásztora a presbitérium megalakításakor Kalmár Ferenc (1758 és 1770 között) volt. Utána a tudós Kármán András érkezett Losoncról, aki súlyos betegsége végén 1776 áprilisában meghalt. Betegsége alatt, illetve halála után abban az évben Menyhért Miklós szolgált helyettes lelkészként. Utóda Tormássy János kecskeméti prédikátor lett, aki 1777. április 24-től 1814. augusztus 12-én bekövetkezett haláláig szolgált Kiskunhalason. Tormássyt 1808-ban a Halason tartott egyházkerületi közgyűlés duna- melléki püspöknek választotta.« A presbitérium tagsága Az 1764. évi megalakuláskor a presbitériumnak tagja volt a lelkipásztor, a város főbírája, a város nótáriusa, továbbá 4 városi tanácsos és 2 „becsületes polgár”. Utóbbiak kiválasztásának módjáról sajnos nincs tudomásunk. 1771-ben a consistoriumot kiegészítették a polgárok négy tizedének egy-egy képviselőjével, ugyanekkor a teljes városi tanács is hivatalánál fogva a presbitérium része lett. (A forrás ugyan nem említi, de vélelmezhető, hogy a katolikus tanácsosok kivételével.) A presbitérium a korszakban általáno3» Nagy Szeder, 1936. 8. p. 3« „ex congregatione restauratiora” RL. D 87.1/2. köt. 17. p. 4° Kósa. 4. p. 4> BarÁTH-OROSZ, 2009. 371. p.; RÁCZ, 2007. 92. p. 42 Sípos Gábor: A krasznai presbitérium első félszáz éve. In: Reformata Transylvanica. Szerk.: Sipos Gábor. Kolozsvár, 2012. (továbbiakban: Sípos, 2012.) 254. p. 43 Nagy Szeder, 1936. 30. p.
