Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - RECENZIÓK - Zádorvölgyi Zita: A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai
130 Egyháztörténeti Szemle XVII/1 (2016) dott meg”. 1922 után a nemzetiségi problémák hangsúlyosabb szerephez jutottak a lapban, és Bleyer hangvétele is radikalizálódott. A publikáló klerikusok zömmel falusi vagy községi plébánosok, előfordult azonban magas egyházi méltóságot betöltő szerző is. A többség a Budapest-környéki települések papjai közül került ki. Azok, akik a leggyakrabban írtak a lapba - Huber János, Hufnagel Ferenc, Greszl Ferenc, Tornyai Ferenc, Varga József, Pintér László - nemcsak plébánosok voltak, hanem részt vettek a Népművelődési Egyesület munkájában is. A Sonntagsblattot, az evangélikus német községekbeli népszerűsége miatt, protestánsbarátsággal is „vádolták”. A katolikus egyházzal való konfliktusok az 1930-as évek elejére súlyosbodtak, és az egyház a Katolikus Népszövetség segítségével egy konkurens lap létrehozását tervezte. A kormány az 1920-as évek második felében sikeresen indított (újra) egy német nyelvű lapot Bonitz Ferenc szerkesztésében, amely a Sonntagsblatt vetélytársa kívánt lenni (Neues Politisches Volksblatt). Az egyház ellenérzését növelte, hogy a lap újfajta fórumot jelentett azoknak, akik bírálni kívánták a katolikus egyház kisebbségi tevékenységét. A vetélkedés Bleyer 1933 decemberében bekövetkezett váratlan halálával megszűnt, a magyarországi német mozgalom megosztottsága azonban ezt követően tovább fokozódott. (113. p.) Turbucz Dávid Átpolitizált vallásosság a Horthy-korszakban. Horthy Miklós vezérkultusza című írásával járul hozzá jelen kötethez. (115- 128. p.) A tanulmány kiindulópontja, hogy a történelmi egyházak a vezérkultusz kiépítésének folyamatában „komoly szerepet vállaltak”. (116. p.) A szerző a nemzetközi szakirodalom segítségével értelmezi az „átpolitizált vallás” jelenségét, majd rátér a kultuszépítésre szolgáló alkalmak és a felhasznált eszközök elemzésére, mielőtt összegyűjti a Horthyról kialakított kép fontosabb, vallásos tartalmú elemeit. A Horthyhoz köthető ünnepi alkalmak közül március l-jét, a kormányzóválasztás és november 16-át, a budapesti bevonulás évfordulóját nem ünnepelték meg minden évben, a kormányzó születés- és névnapjáról (június 18. illetve december 6.) azonban minden évben megemlékeztek. A kormányzó tiszteletére elhangzott prédikációkban Horthy személyével és jelentőségével kapcsolatban a leggyakrabban az ószövetségi Messiás-próféciákat, a zsidó nép honfoglalására vonatkozó utalásokat és a krisztusi szenvedéstörténet elemeit idézték, de a fent felsorolt alkalmakból püspöki körlevelek, pásztorlevelek is napvilágot láttak. Az idézett lapok között találjuk a 8 Órai Újság, a Budapesti Hírlap, a Dunamelléki Egyházkerületi Közlöny, a Dunántúli Protestáns Lap, az Egyenlőség, az Evangélikus Családi Lap, Az Est, a Magyar Nemzet, a Magyarországi Zsidók Lapja, a Magyarság, a Magyar Zsidók Lapja, a Múlt és Jövő, a Nagyvárad, a Pesti Hírlap, a Református Jövő, a Reformátusok Lapja, a Reggeli Magyarország, a Sárospataki Református Lapok, a Veszprémi Hírlap és Az Újság című kiadványokat. Turbucz szerint „okkal feltételezhető,” hogy a református egyház volt a legaktívabb a vallásos kultuszépítés területén. (122. p.) A kor társak az „újjászületés,” „feltámadás” kifejezéseket is használták Horthyra vonatkozóan, az egyháziak azonban megmaradtak az „éj,” „éjszaka,” „hajnal,” „reggel” szavaknál, amikor Horthy kormányzósága kezdetének jelentőségéről beszéltek. Horthyt egyesek nevezték „kősziklának” és „megmentő prófétának” is. (124-125. p.) A szerző külön kitér rá, hogy az izraeliták is ünnepelték a kormányzót, még 1938-ban, Horthy hetvenedik születésnapjának alkalmából is, tehát az első
