Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - RECENZIÓK - Zádorvölgyi Zita: A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai
A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai. Tanulmányok. Szerk.: Klestenitz Tibor. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015. (Médiatudományi Könyvek.) 143 old. A kötetben szereplő nyolc tanulmány szerzői fiatal történészek: Bárány Zsófia, Klestenitz Tibor, Turbucz Dávid a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének, Manhercz Orsolya az Eötvös Loránd Tudományegyetem, míg Csibi Norbert a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának munkatársa, Gianone András a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára, Grósz András a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Heimatmuseum, Sz. Nagy Gábor a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár történésze, levéltárosa. A kötetben kronologikus sorrendben elhelyezett írások jóvoltából az 1840-es évektől a 20. század közepéig a magyar média- és egyháztörténet (az egyháztörténet a tanulmányok többségében a katolikus egyháztörténetet jelenti) nyolc „metszéspontját” ismerhetjük meg. A megjelent munkák egy része eredetileg előadás formájában hangzott el az MTA BTK Médiatudományi Kutatócsoportjának 2013. decemberi konferenciáján. Az első magyar katolikus politikai sajtótermék a reformkorban, „...qui ante ad agendum quam ad cognoscendum venimus...” (11-25. p.) címmel Bárány Zsófia a Magyar Szion / Sión című rövid életű lapot (és melléklapját, az Anastasiát) elemzi, mint az első kísérletet Magyarországon egy nagyközönségnek szánt katolikus sajtótermékre. A lap 1838-ban indult Gyarmathy János (1810-1883) szerkesztésében, és 1840-ig magyarul, majd azt követően még két évig latinul került kiadásra. E néhány év leforgása alatt a lap több jelentős „profilváltáson” átesett, eredeti irányvonala, amely ész és hit egységét igyekezett kifejteni fél év után már a „prag- matikusabb hírek” közlésére törekedett, a második évben pedig az időközben megnyílt országgyűlésről tájékoztatta rendszeresen olvasóit, és a protestánsokkal való vitáik is intenzívebbé váltak. (14-16. p.) „Jelentős visszalépésként” könyvelhetjük el - állapítja meg Bárány Zsófia, hogy a Sion áttért a latin nyelvűségre. (18. p.) A lap egész fennállása alatt problémát jelentett, hogy elegendő hazai támogató híján nem sikerült anyagi helyzetüket megszilárdítani, a korábbi, a korszellemhez való alkalmazkodás szándékát annak reményében vethették el, hogy a Szentszék iránti hűségük hangsúlyos kifejezésével sikeresebben stabilizálhatják pozíciójukat. Az országgyűlés éveiben a szerkesztőség nem tudott kellő körültekintéssel véleményt nyilvánítani a politikai vitákban, a szentszéki követ ráadásul a Sión munkatársainak felkészültségében is talált hiányosságokat. (21-23. p.) Az első széles közönségnek szánt hazai katolikus sajtótermék 1842 decemberében megszűnt, az 1841-ben indított Religio és Nevelés című politikai, egyházi és irodalmi lap azonban már sokkal sikeresebbnek bizonyult. A szerző a tanulmány zárásaként hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy elsőként a konzervatív oldal használta „a politikai sajtóorgánumot mint társadalombefolyásoló eszközt”. (24. p.) Manhercz Orsolya Az 1857. évi máriacelli zarándoklat a sajtóban című írásában (27-43. P-) arra keresi a választ, hogy a zarándoklatot, amely egybeesett Ferenc József magyarországi látogatásának utolsó szaka-
