Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Somodi Imre: Ökológia és természet-spiritualitás. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának értelmezései
-----------Recenziók ---------------------Ö kológia és természet-spiritualitás. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának értelmezései Budapest, 2015. november 21. A katolikus egyházfő 2015. június 18-án kiadott Laudato si’ kezdetű, ökológiai témájú enciklikája több szempontból is újszerű a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásokhoz képest. Nem véletlen, hogy világszerte nagy figyelmet kapott értelmiségi körökben, amely egyrészt elismerésekben, másrészt kritikákban nyilvánul meg. A tudományos közéletnek a dokumentum iránti kiemelt érdeklődését példázza a Magyar Pax Romana, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központja és a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke által 2015. november 21-én Ökológia és természet-spiritualitás. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának értelmezései címmel Budapesten megrendezett konferencia is, amelyen különböző tudományterületek képviselői saját diszciplínájuk nézőpontjából vették vizsgálat alá az említett körlevelet. Hiszen „amint a környezeti válság nem ismer vallási és felekezeti határokat, a pápa állásfoglalása is több irányú megközelítést igényel” - állt a konferencia meghívójában. Az előadások sorában elsőként az enciklika katolikus teológiai olvasatát ismerhettük meg MÁTÉ-Tóth András (SZTE) által. Az előadó kiemelte azokat a sajátságokat, amelyekben a Laudato si’ eltér a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásoktól - azon túl, hogy az enciklika témája önmagában is nóvum. Az első eltérés már a megszólításban megfigyelhető. Ferenc pápa egyszerűen a glóbusz valamennyi lakójának címzi körlevelét, s tanítását valamennyi embernek szánja. A dokumentum tárgyalásmódja is sajátos: ahelyett, hogy a Szentírásból kiindulva a Szenthagyományon keresztül jutna el a konkrét helyzet bemutatásához, majd az ebből levonható erkölcsi következtetésekhez, a Laudato si’ a tapasztalatból indul ki: „látni, ítélni, cselekedni”. Ezzel a gesztussal a pápa „megadja a jogot” a szaktudományos vizsgálódásnak az ítélésre és a cselekvésre. Ez a racionális tudományosság (melynek viszonya a katolikus hittel nem mindig volt problémamentes) nagyfokú tiszteletéről tesz tanúbizonyságot. Ami azonban talán a legnagyobb eltérés a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásokhoz képes, hogy míg azok bizonyos kérdésekre határozott válaszokat adnak, addig a Laudato si’ nem válaszadó enciklika. Az ökológiai válság egy olyan összetett probléma, amelyre egyetlen dokumentum nem kínálhat kielégítő megoldást. Pápai tekintélyen alapuló konkrét válaszok helyett az enciklika ökológiai megtérésre hív. A dokumentum protestáns teológiai olvasatát Kodácsy Tamás (Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom) prezentálta. Az előadó fontosnak tartotta kiemelni, hogy enciklikájában Ferenc pápa felekezeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül hív meg minden embert együttgondolkodásra az ökológiai válságot illetően. Ez lehetőséget ad a különböző felekezeteknek, hogy saját(os) eredményeikkel járuljanak hozzá a közös megoldás- kereséshez. Kodácsy Tamás ismertette a protestáns teológiának az ökológiai kérdésekben - vagy Bolyki János teológiai terminus technicusával élve: a „teremtésvédelem” terén - folytatott vizsgálódásait, és igyekezett megtalálni ezek közös pontjait a Laudato si’ üzenetével. Előadását Niels
