Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Somodi Imre: Ökológia és természet-spiritualitás. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának értelmezései
Recenziók 117 Henrik Gregersen dán teológus provokatív megállapításával zárta: a Biblia nem azt írja, hogy az Ige emberré lett, hanem azt, hogy testté lett. Isten anyaggá lett. Jézus Krisztus tehát nem csak az Emberfia, a ben adam, hanem a Föld fia, a ben ha adam is. Ennek fényében radikálisan meg kell változtatnunk a Földhöz és annak ökoszisztémájához való viszonyulásunkat. Zsolnai László (BCE) az enciklika gazdaságetikai olvasatát bemutatva azt a megállapítást tette, hogy annak „főszereplője” valójában Assisi Szent Ferenc. Nem pusztán azért, mert neve többször is felbukkan a szövegben, hanem azért, mert a Laudato si’ két legfontosabb üzenete visszavezethető Szent Ferenc életmódjára és szellemiségére. Ezek pedig a frugalitás, azaz a mértékletes fogyasztás, illetve a természeti létezők önértékűségének elismerése. Az emberiség ugyanis olyan drámai mértékben túlhasználja a Földet, hogy az öko-hatékony technológiákra való áttérés sem mentheti meg bolygónkat. Egyetlen lehetséges kiút a frugalitás, vagyis a mértékletes fogyasztás, amely új típusú gondolkodás- és életmódot követel meg. A fogyasztás csökkentése ellenkezik a hagyományos közgazdasági nézetekkel, ám a fogyasztás jelentőségének túlértékelése egyike a jelen közgazdaságtan hibás szemléleteinek. A másik ilyen hibás közgazdasági szemlélet, hogy a természeti létezők értéke kifejezhető pénzbeli értékben. Ez a természeti létezők önértékének el nem ismerése. Több közgazdász (John Gowdy, Joan Martinez Aber) bizonyította azonban, hogy a természeti létezők értéke nem fejezhető ki pénzben, az ökológiai és gazdasági értékek nem összemérhetők. Az ökológiai kérdések közgazdasági vizsgálata ezért „kvalitatív megfontolást és sokszempontú bölcsességet” igényel. A közgazdászok és a Laudato si’ nézetei tehát egybecsengenek a frugalitás és a természeti létezők önértékűségének kérdésében. Előadása végén Zsolnai László provokatív módon a következőt javasolta: a hagyományosan „lehangoló tudománynak” (dismal science) tartott közgazdaságtannak meg kell újulnia és „angyali közgazdasággá” válnia. Mitől lesz angyali? Az angyaloknak nincs testük, ezért nem fogyasztanak, vagyis ökológiai hatásuk sincs. Mindeközben pedig teszik a jót. Zsolnai professzor optimista végszava szerint lehetséges egy olyan közgazdaságtant kidolgozni, amely negatív ökológiai hatás nélkül generál pozitív gazdasági hatásokat. A Laudato si’ kritikus hangvételű. Ugyanakkor az enciklika maga is sok kritikát váltott ki egyházon belül és egyházon kívül egyaránt. Ezen kritikai olvasat megfogalmazására vállalkozott előadásában Deák Dániel (BCE).1 Véleménye szerint a Laudato sí'jól illeszkedik Ferenc „ellenpápa” „felforgató hadjáratába”, melyet a katolikus teológia és az egyház működésének megújítása érdekében indított. Az enciklika mondanivalójában teljesen új: egy ökológiai kérdésekkel foglalkozó körlevél, amely azonban egységben szemléli a környezeti és társadalmi problémákat. Egy „zöld enciklika”, amelyet „vörös színnel írtak”. Az enciklika bírálja a technokrata paradigmát: az ember feladata nem az, hogy a Földet uralma alá hajtsa, hanem hogy gondoskodjon róla. Hasonlóképpen bírálja az antropocentrizmust is: a teremtmények nem az emberért vannak, hanem önértékűek. A kritikus olvasó számára az enciklika számos kérdést felvet. Elromolhat-e az a világ, 1 Az előadás alapját képező tanulmány: Deák Dániel: A „Laudato si’” kritikai fogadtatása. In: Mérleg, 2015. november 12. Online: http://www.merleg-digest.eu / Online szövegek / Tanulmány - 2015. november.
