Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál
10 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) szerezni saját templomuk felépítéséhez. Az eperjesiek kérvényét az 1705-ös szécsényi és az 1707-es ónodi országgyűlés is tárgyalta.34 35 Az eperjesi kálvinisták „lobbizása” sikerrel járt, a következő év elején felépítették fatemplomukat. Első papjuk, az említett Rimaszombati Kazai János, több ismert vallási elmélkedés szerzője lett. Távozása után, 1709-ben az addig katonai papként működő Németi P.János foglalta el a helyét, aki elhunyt pestisben a következő évben. Őt követte Zemlényi Ferenc, aki egészen a gyülekezet megszűnéséig református papként szolgált Eperjesen.33 Az epeijesi református gyülekezet rövid működése hamaroson a város császári hadakkal való elfoglalása után befejeződött. A református templomot a jezsuiták vették át, faanyagát a helyében épített katolikus kórház építésére használták fel.36 A templom konfiskálása után az epeijesi református gyülekezetei nem alapították újra. Mindebből világosan kitűnik, hogy az erdélyi fejedelmek kulcsfontosságú szerepet játszottak nemcsak a kassai, de az epeijesi református gyülekezet megalakulásában és fennmaradásában egyaránt. Kassán - az evangélikus városvezetés ellenszenve ellenére - Bocskai István és I. Rákóczi György közbenjárása, valamint intézkedései lehetővé tették a református gyülekezet megalakulását. A közösség Thököly Imrének és II. Rákóczi Ferencnek köszönhette a rekatolizáció általi fenyegetettségének megszűnését, amikor a szabadságharc idején sikerült, ha csak rövid időre is, a rendes egyházi élet megindítása. Epeijes szabad királyi városban a már említett okok miatt a református gyülekezett megalakulása majdnem egy fél évszázaddal későbbre húzódott, de az erdélyi fejedelmek (Thököly és Rákóczi) ebben is fontos szerepet játszottak, hiszen az általuk foganatosított intézkedések eredményezték végül is az epeijesi reformátusok számára a néhány évig tartó rendes vallási életet. Felső-Magyarország szabad királyi városai, beleértve Kassát és Eperjest a terület fontos gazdasági, adminisztratív, iskolai és műveltség központjai voltak. A város német polgárságának a német területekkel kialakított gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai tették lehetővé a reformáció gyors elterjedését és elfogadását. Már az 1520-1530-as években több lutheránus prédikátor és teológus működött a felső-magyarországi szabad királyi városokban, melyek a 16. század második felében a megalakuló evangélikus egyház központjaivá formálódtak. Ugyanebben az időben kezdett Magyarország területén egyre erőteljesebben utat törni magának a svájci reformáció is, melynek teijedését az evangélikus magisztrátusok akadályozták. A kálvinizmus leginkább ott tudott gyökeret verni, ahol jelentősebb számú magyar polgár élt, tehát Kassán és Epeijesen. Hitüket sokszor csak titkos kálvinizmus formájában tudták gyakorolni, és kemény harcot folytattak a városok vezetésével gyülekezeteik létrehozásáért. Kassán ebben a folyamatban Bocskai István és I. Rákóczi György fejedelmek közbenjárása segített. 34 Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve. 4. Bp., 1897. 251. p. 35 Esze, 1944.6-7. p. 36 Esze, 1944. 10. p. A kórház épülete máig áll, most az eperjesi egyetem egyik karának székhelye.
