Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában 55 a majd évtizedes késésnek is köszönhető, hogy végül egy román szerző jelentkezett először a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítását feldolgozó kötettel. Cecilia Cäija majd 400 oldalas könyvében nemcsak a hajdúdorogi egyházmegye felállítását mutatja be, hanem annak igen összetett nemzetiségi és politikai aspektusait is, ahogy arra már a címben is utal. Műve legnagyobb részt a Vatikáni Titkos Levéltár Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja (röviden: ASV-AES) és a bécsi nunciatúra (röviden: ASV-ANV) iratanyagára támaszkodik. Vizsgálódásait az 1860-as évekkel indítja, s a kérdés fejlődését és kibontakozását a régi Magyarország végnapjaiig követi. Az ezzel foglalkozó 3 fejezetet mintegy keretként fogják össze a hajdúdorogi mozgalom törzsterületének számító mai Északkelet-Magyarország vallási és etnikai viszonyait ismertető, valamint a 20. század eleji magyarországi görögkatolikus egyházakat bemutató fejezetek. A könyv végén a szerző függelékként az 1900-as magyarországi népszámlálás és az egyházmegyei sematizmusok alapján készített statisztikai táblázatokat közöl a hajdúdorogi püspökségről. Mint minden jó könyv, ez is dialógusra hív, és olykor vitára. Már a tartalomjegyzék áttekintésekor is feltűnik, hogy a szerző két különálló fejezetben tárgyalja a magyar ajkú görögkatolikusok önálló egyházszervezetre és magyar liturgikus nyelvre irányuló törekvéseit, szemben a kérdésnek is teret adó kevés számú magyarországi művelj melyek alapvetően kronologikus rendben tárgyalják az eseményeket, és párhuzamosan vizsgálják az önálló egyházmegye és a magyar liturgia kérdését. A szerző az események vázolásakor nem mindig tér ki a magasabb hatalmi tényezők, s közülük is elsősorban a magyar kormányzat szerepére. A hívek ugyan egyszerre szeretnék elérni az egyházmegye felállítását és a liturgia behozatalát, ám 1881-ben a magyarországi főpapság ellenkezését látva a liturgia kérdését leveszik a napirendről. Ezt követően az egyházszervezeti keretek megteremtését tűzik ki célul, s a liturgia behozatalát elhalasztják egy új püspökség felállításáig. 1896-ban viszont épp a világi tényezők miatt lesznek kénytelenek lemondani az önálló egyházmegyéről és ismét a liturgikus nyelv kérdésével foglalkozni, ám ez a Vatikán tiltóhatározata miatt szélmalomharcnak bizonyul, s 1912-ben - mint látni fogjuk - végül egy felemás megoldással (önálló püspökség ógörög liturgikus nyelvvel) tesznek pontot az ügy végére. A liturgia és az egyházmegye kérdése igen képlékeny, ám a tárgyalt korszakban kronologikusan ki is egészítik egymást. Alkalmanként ezeket a kortársak szerint a magyar ajkú görögkatolikusok ügye nemzetiségi szempontú megoldásának két lehetséges alter- * 5 közreadása Magyarországon is elindult. Ennek folyamán eddig megjelent, az eseményekhez kapcsolódó dokumentumokat 1905-ig közreadó kötet Cárja műveihez is nyújthat még számtalan adalékot. Ld.: Források a magyar görögkatolikusok történetéhez. 1. köt. 1778-1905. Szerk.: Véghseő Tamás - Katkó Márton Áron. Nyíregyháza, 2014. (Collectanea Athanasiana, II/4/1.) (továbbiakban: Források, 2014.) 5 Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában. München, 1974. (továbbiakban: Salacz, 1974.) 149-163. p.; PlRIGYI ISTVÁN: A magyarországi görögkatolikusok története. II. köt. Nyíregyháza, 1990. (továbbiakban: Pirigyi, 1990.) 83-120. p.; Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig. (1646-1997) Bp., 1997.162-181. p.
