Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Rónay László: Egyenes gerinccel. A magyar katolicizmus Trianontól a világválságig

Recenziók 119 A ténybeli pontatlanságok mellett fontosabbnak érezzük a köteten vé­gighúzódó következetlen tárgyalásmódot. A kronologikus renden kívül nem nagyon lehet tematikai rendező elvet kimutatni. A szerző sok dologba inkább csak „belekap”, részletesen, újságcikkek idézésével ismertet az egy­ház szempontjából is inkább másodlagos eseményeket, fontosabbakat pedig figyelmen kívül hagy. Mint említettük, az 1922. évi országos katoli­kus nagygyűlés eseményeit részletesen közölte, az 1923. évit megemlítette (87. p.), az 1924-1929. években tartott rendezvényekre helyenként utalt, helyenként nem, ráadásul ezt az eljárást nem indokolta. Gyakran foglalko­zott Prohászka Ottokárral, számos beszédrészletét közölte és méltatta, ami önmagában teljesen helyeselhető eljárás, tekintettel arra, hogy a székesfe­hérvári püspök - 1927. április elején bekövetkezett haláláig - majdnem a tárgyalt korszak egészében kiemelkedő, meghatározó szerepet játszott az egyházban és a közéletben egyaránt. Az viszont ugyanakkor érthetetlen, miért csak három mondatot szentelt Prohászka püspöki beiktatása 1925 őszén (illetve 1926 elején) ünnepelt 20 éves évfordulójának (121. p.). Egy­részt az 1925. évi országos katolikus nagygyűlés jórészt erről a jubileumról „szólt” (a grandiózus rendezvény említése nem szerepel a kötetben), más­részt más, Prohászkához képest jóval kevésbé fontos egyházi személyek évfordulóinak jelentősebb teret szentelt (Vö. pl. 109. p.). Prohászkához kapcsolódó kisebb jelentőségű eseményekről ugyanakkor részletesen, a Nemzeti Újság hosszas lapkivágatainak közlésével (39-41., 92. stb. p.) beszámolt. A kötet harmadik fejezetét szinte teljes egészében az 1925. évi szentév eseményeinek, az azokon való magyar részvétel részletei bemutatásának szentelte (103-110. p.). Emellett semmiféle módszertani magyarázatot nem adott arra, hogy melyik eseményt miért tartotta fontosnak megemlí­teni. Úgy tűnik, a Nemzeti Újság nem is feltétlenül következetes átlapozá- sakor hol ez ragadta meg a szerző figyelmét, hol az. Külföldi vonatkozású egyháztörténeti eseményt keveset ismertet, nem indokolta, hogy miért pont az 1926. évi chicagói eucharisztikus kongresszust, illetve Hanauer Á. István váci püspök észak-amerikai pasztorációs útját választotta (126., 130-131. p.), vélhetően azért, mert a magyar vonatkozások kapcsán ezekről az újság részletesen beszámolt. A mexikói egyházüldözés részletezése (131- 132. p.) ennél is nehezebben indokolható, hiszen a katolikus egyházzal szembeni intézkedésekre más országokban is került sor (Kisebb említések még: 137. p.). Részletesen beszámolt az 1926. évi megyeri cserkész nagytá­borról (133-136. p.), majd váratlanul újra néhány vidéki katolikus gyűlésen elhangzott gondolatra utalt (136-137. p.), a fejezet végén - meghökkentő módon - a Katolikus Néppárt megalakulásának 30. évfordulójára tért át. Ráadásul itt is maradtak követhetetlen gondolatok: „Az első nemzetgyűlési választásokon azonban a párt súlyos veszteségeket szenvedett: nem szer­zett mandátumot vezetője, Zichy Nándor gróf sem, helyébe a párt parla­menti frakciójának élére Zichy János gróf került, majd évek múlva Zichy Aladár gróf követte.” (138. p.) Az első nemzetgyűlési választásokat 1920- ban tartották, ahol az 1895-ben alakult Néppárt azért nem tudott veresége­ket szenvedni, mert ilyen néven már nem is létezett, így a választásokon sem indult (A különböző keresztény párti formációk közül ekkor a Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártja volt a legjelentősebb, amelyre az 1920. évi választáson véletlenül sem lehet azt mondani, hogy súlyos vereséget szén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom