Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bűdi Regina: Comenius hatása a Svéd Birodalomban és Magyarországon

42

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

Luther és Kálvin szerint is a világi vezető feladata biztosítani az egyháznak az evangélium hirdetéséhez szükséges állapotokat és védelmezni az egyházat, szavaikat azonban a világi vezetők sokszor félremagyarázták, és teljhatalmú uralkodást értettek alatta.5 A gyakorlatban a Svéd Birodalomban például ez úgy történt, hogy XI. Károly olyan egyháztörvényt (1686) fogadtatott el, mely az uralkodó részéről nagyfokú beleszólás lehetőségét biztosította az egyház ügyeibe és működésébe. Ez közel kétszáz évig volt érvényben Finnországban.6 7 *

Az egyház helyzete a reformáció idején

A finn vallástörténetben váltakoztak a nyugodt és a változásokkal teli századok. A keresztyénség kezdeti szakaszára a pogánysággal való hosszú harc, majd a reformáció során a lassú épülés és építés volt a jellemző. Az ellenreformációnak semmiképp sem volt olyan nagy ereje, mint más nyugat-európai országokban. A finn evangélikus egyház szervezete nagyrészt a katolikusén alapszik. A reformáció ugyan próbálta megváltoztatni ezt, de az évszázados rendet már nem lehetett megbontani, ez csak néhány helyen változott meg.7 Errefelé a reformáció mérsékelt ága hatott, így nem robbanásszerűen következtek be a változások.

Az 1533-ban püspökségre kerülő Martinus Skytte idején kezdődtek el a finn többségű területeken az anyanyelvű istentiszteletek. Bár az írott finn nyelv még gyerekcipőben járt, a fontosabb imádságok finnül hangzottak el. Skytte fiatalokat küldött Wittenbergbe, hogy hallgassák Luthert és Melanchthont. Az őt követő püspök, a nagy reformátor, a finn írásbeliség megteremtője, Mikael Agricola is hallgatta az ő tanításaikat. Lefordította Luther pár zsoltárát, s imádságoskönyvét is Luther Betbüchleinje nyomán formálta, bár példaképének Melanchthont tartotta.8

Az uralkodó már a 16. század elejétől egyre inkább beleszólt az egyház ügyeibe, így a vallási és világi karrier nem vált el egymástól. A káptalan hatalmát korlátozták, majd mindenféle ítélethozatalt és bíráskodást átvett tőle az állam, a végső döntés hatalma pedig sokszor a királyi felség kezében volt.9 Ennek ellenére az iskolák működtetése nagyrészt az egyház kezében volt, s ez így is maradt még mintegy 300 évig.10

5 Alvinczi Péter: Magyarország panaszainak megoltalmazása és válogatás prédikációiból, leveleiből. Szerk.: Heltai János. Bp., 1989. (továbbiakban: Alvinczi, 1989.) 244- 245- p6 Halmesvirta, 2002. 95-96. P.; Laasonen, Pentti: Suomen kirkon história 2. Vuodet 1593-1808. Porvoo, 1991. 1-32. p.; KARONEN, 2008. 247. p.; Oma Maa. Tietokirja suomen kodeille. I-III., VIII. Ed.: Linkomies, Edwin. Helsinki, 1958. (továbbiakban: OM.) 3. köt. 172. p.; Pirinen, Kauko - Laasonen, Pentti: Lukion kirkkohistoria. Jyväskylä, 1978. 80. p.

7 OM. 2.151. p.; OM. 3.169. p.

8 Häkkinen, Kaisa: Agricolasta nykykieleen. Juva, 1994. (továbbiakban: Häkkinen, 1994) 43- P-; OM. 1. 74-77. p.

9 Pirinen, Kauko: Turun tuomiokapituli 1276-1976. Turun arkkihiippakunnan tuomiokapituli. Turku, 1976. 140-146. p.

10 Heikkinen, Antero: Perinneyhteisöstä kansalaisyhteiskuntaan. Koulutuksen historia Suomessa esihistorialliselta ajalta itsenäisyyden aikaan. Helsinki, 1969. (továbbiakban: Heikkinen, 1969.) 39-40. p.; OM. 1.78-79. p.