Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bűdi Regina: Comenius hatása a Svéd Birodalomban és Magyarországon

Comenius hatása a Svéd Birodalomban és Magyarországon 41 Oxenstierna3 4 irányította a birodalmat, míg Krisztina királynő nagykorú nem lett (uralkodása:i632-i654). Az osztott monarchiás Svéd Birodalom Európa egyik legjobban működő országa lett, amelyben a király/nő kancel­lárok segítségével uralkodott. Az 1600-as évek derekán Finnország kancellárja Pietari Brahe volt,4 aki minden igyekezetével és a birodalmi szervek jóváhagyásával próbálta fejleszteni Finnországot. Idejében több várost alapítottak, a meglévőket fejlesztették, kialakították az út- és postahálózatot, rendezték az adózási és az igazságszolgáltatási rendszert, szigorították az ellenőrzéseket, megújítot­ták az iskolarendszert. (Például neki köszönhető a Turkui Akadémia is.) A 17. század nagy része háborúzással telt, Németországgal, Dániával, Len­gyelországgal, Oroszországgal állt szemben a Svéd Birodalom, utóbbival a finn területeken zajlottak csaták, ami megviselte a finn népet. A 30 éves háborút (1618-1648) lezáró vesztfáliai béke következményeként Németor­szág északi területei is Svédország részévé váltak. A Svéd Birodalom X. Károly idejében érte el a legnagyobb kiterjedését. XI. Károly a század végén erőskezűen, abszolutisztikusán kormányoz­ta országát, és kemény redukcióval teremtette meg a háborúhoz szükséges forrásokat. Ellentétje volt azonban az őt követő XII. Károly, és az így meg­gyengült, emberhiánnyal küzdő birodalom már nem bírt egyszerre az oro­szok, dánok és lengyelek támadásaival. A nagyhatalmi időszakban (az 1600-as évek elejétől az 1700-as évek elejéig) a svéd király egyeduralkodó volt, ő volt a birodalmat összetartó erő. Országgyűléseket hívott össze, és a nép érdekeit igyekezett szem előtt tartani, elsősorban azért, hogy az alsóbb rétegek biztos támaszt nyújtsanak később a háborúkban. A belső béke fenntartására törekedett. Finnországnak keleti határterületként nagy jelentősége volt. Hosszú időn keresztül maguk a finnek sem érezték szükségét a svédektől való elvá­lásnak. Ugyanazok a jogok illették meg őket, mint a svédeket, a törvény­székkel pedig képviseltetni tudták érdekeiket. Önálló földrajzi egységként emlegették őket, önálló nyelvük volt. Állam és egyház viszonya 1593-ban az uppsalai döntés értelmében hivatalosan is lutheránus lett a Svéd Birodalom. Az uralkodó államegyházzá tette az evangélikus vallást, és az egyházi vezetők is az ő irányítása alá kerültek. Megfosztotta a püspökö­ket a kinevezési joguktól, államosította az egyházi kincstár nagy részét. A középkori Finnország legnagyobb városának Turku számított, itt volt a káptalan és a megyés püspök székhelye. A XIV. század végétől csak finn származású püspököt választottak. A másik püspöki székhely Viipuri volt, de mivel a bizonytalan státusú orosz határ mentén helyezkedett el, nem volt világos, mely területek tartoztak hozzá. Ráadásul háborúk idején az ortodoxok közelsége is gondot okozott. Viipurit többször is igyekeztek a turkui egyházmegyébe beleolvasztani, sikertelenül. 3 II. Gusztáv Adolf kancellárja, haladó gondolkodású svéd államférfi. A király halála után a régenskormány vezetője lett, s ő irányította a svéd hadsereget is. Jelentős fej­lesztéseket hajtott végre a hivatali rendben és az oktatásban. 4 Svéd államférfi, katona, Finnország főkormányzója (1637 és 1640, valamint 1648 és 1654 között).

Next

/
Oldalképek
Tartalom