Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre

82

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

ges jog vagy szokás révén más egyenértékű módon nem történt már törvényes gondoskodás”.®1 Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a kánonok a vagyon felügyeletére vonatkoztak, de a Státus ezen felül kezelte is őket. Ezt az 1521. kánon 2. §-a alapján tehette meg, mely megengedte a laikusok részvételét ilyen tevékenységekben (ha a püspök azt jóváhagyta), és megmaradt ellenőrzési joga. Feltétel volt emellett az alapítók jóváhagyása is, ami - mint már korábban láttuk - a Státus elismerésével szintén megtörtént. Minden feltétel adott volt tehát ahhoz, hogy ez az intézmény ellássa az oktatási intézmények felügyeletét, meghatározza működésük kereteit, és kezelje a finanszírozásukra szolgáló alapokat.

További világi jogi hivatkozási alapként felhozhatták az 1867. szeptember 12-i 896. számú miniszteri rendeletet, melynek értelmében megszűnt a Catholica Comissio, és helyét, illetve feladatkörét az Erdélyi Katolikus Státus vette át. Ideiglenesen a Catolica Comissio munkáját 1873-ig egy bizottság látta el, mely az addigi jogokat gyakorolta, illetve szervezte az átadást. Ez képezi a Státus létezésének közjogi biztosítékát.®2 Erdély uniója után ideiglenes helyzetnek tekintették az ezt követő éveket, mivel az országos katolikus autonómia szervezetének megalakulásáig egyes vélemények szerint nem lett volna szerencsés, ha a minisztérium veszi kezelésbe a vallási és tanulmányi alapokat. A Státus is kezdeményezte ennek megvalósítását. Az álláspont hívei vagy az Erdélyi Katolikus Státus, vagy az országos autonómia kezelésében szerették volna látni a vagyont.

1873-ban az akkori vallás- és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston törvényileg nem engedte át az állami kezelésből az erdélyi közalapokat a Státusnak. Ugyanakkor a korabeli források arról számoltak be, hogy a Státus használta azokat, és gyakorlati kezelésükben is részt vett.®® A testület tagjai ezt azzal indokolták, hogy a miniszter nem kívánt az átengedéssel beavatkozni az akkor szerveződő országos autonómia leendő ügyeibe, illetve akkor még nem volt pontosan látható a feladatok megosztása, és az országos autonómiával való viszonya az erdélyi szervezethez.®«

Csorba Ferenc 1891-es - az akkori magyar kormány centralizációs törekvéseit szem előtt tartó - értelmezésében azt hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag csak a felterjesztések érkeztek meg a minisztériumhoz, ahonnan mindössze a beleegyezést várták. Az alapok és azok kezelési joga a Vallás- és Közoktatási Minisztérium hatáskörébe tartozott, mivel a miniszter a királyi főkegyúri jog gyakorlati érvényesítője. E koncepció szerint a Státus azért nem kaphatta meg ekkor a korábban említett alapok kezelési jogát, mert azok országos alapítványok részét képezték, amit egy - utóbb létrehozandó - országos autonómia szervezet hatáskörébe kívántak vonni, a Stá- * 53 54

5' Az erdélyi katholicizmus. 1925.389-390. p.

s2 Balázs, 1929. 219. p.

53 Példaként említhető a nagyalmási és a radnóti uradalom megvásárlása, amikor a bizottság a törzsvagyon jelentős részét felhasználva a Státus teljes tulajdonjogi szabadságot nyert. A kormány nem lépett közbe, tehát gyakorlatilag legalizálta a tranzakciót, csak annak törvényességét és helyességét vizsgálta.

54 Az Erdélyi Római Katholikus Státus. Emlékirat, melyet az erdélyi róm. kath. Státus igazgatótanácsa Románia kormányához román nyelven terjesztett fel 1932. január 20-án. Kolozsvár, 1932. 9. p.