Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre
Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása 81 mókát a Magyarországtól elvett területek mindegyike felett megilletné ez a jog. És bár a román kormány valóban ebben a szellemben igyekezett eljárni,« ez csak egyike a lehetséges interpretációknak. Ugyanakkor ezen megközelítés esetén is problémásnak látszik a közvetlen jogi átszármaztatás. Az erdélyi fejedelmek idejében ez a jog fel volt függesztve, és nem illette meg automatikusan az utódállamokat, sőt még a magyar kormányzót sem.“*6 Onisifor Ghibu azt is állította, hogy a Szent Korona joga Romániára szállt át, Kosutány ezzel szemben leszögezi, hogy „nem szállt se a török szultánokra, se a római császárokra, még I. Ferencz Józsefre is csak akkor szállott, mikor őt az ország királlyá koronázta 1867- ben. Nem száll az Romániára sem.”“*7 Érdemes itt megemlíteni, hogy a főkegyúri jog részlegessége jól megvilágítja a Státus és a Catholica Commissio közötti kánonjogi különbséget. A középkorban a királyok ezt a jogukat udvari emberek közreműködésével gyakorolták. Hasonló szerepet töltött be a Commissio is, mely a főkegyúri hatáskörbe tartozó ügyeket kezelte, de mindez nem befolyásolta a Státus létét, sem jogát az egyház hatáskörébe tartozó ügyek további intézésére. A Commissio „belügye” volt a királynak mint főkegyúrnak.“*8 A katolikus egyház anyagi javainak felügyeleti joga az erdélyi egyházmegyében a püspököt illette meg, akinek szerepét a hosszú vakancia idején a Státus vette át.« Befolyása több ponton - kisebb-nagyobb szünetekkel - a későbbiekben is többnyire megmaradt. A Státust ezért gyakran érte az a vád, hogy „protestáns ízű gyülekezet, mely püspöki jogokat vindikál magának és a püspök hatalmát a protestáns főpásztorok szűk jogkörére szorítja”. Ezért - ellenfelei szerint - megszüntetése nem jelenthet hátrányt Romániára nézve, sem a Nemzetek Szövetsége, sem a Szentszék előtt, mert ezzel „visszaállítja egyszer s mindenkorra a gyulafehérvári róm. kath. püspökmegyében is az egyetemes kath. egyház teljes egészében mindenütt szokásos kánonjogi helyzetét, szemben a XVIII. századbeli osztrák kormány által teremetett jogi helyzettel, amelyet a XIX. századbeli magyar kormányzat folytatott”.80 A katolikus püspökök jogköre azonban korántsem merült ki sem az egyházmegyei vagyon közvetett kezelésében, sem az iskolák felügyeletében, így ezek a vádak egyértelműen túloznak. A világi főurakat - mint láttuk - a kényszer vitte rá a vagyonkezelés átvételére, de azóta is, amióta a püspökök visszatértek Erdélybe, vezetik a Státust, és osztoznak vele ezeken a jogokon. Míg a protestáns főpásztorok az egyházkerületi gyűléseknek, az erdélyi püspökök elnökei a státusgyűléseknek voltak alárendelve. A vagyonkezelésnek ezt a formáját az egyházjog sem tiltotta. A Codex Juris Canonici 1519. és 1520. kánonjai értelmében a vagyonkezelés a püspök feladata. A püspöknek vagyonkezelési bizottságot kellett felállítania felügyelet céljából, saját székhelyén, legalább két taggal, „hacsak különle- 45 * 47 * 49 45 Fritz László: Ghibu Onisifor: Egy anakronizmus és egy kihívás II. In: Magyar Kisebbség, 1932.1. köt. 5. szám. 145. p.-*6 Az erdélyi katholicizmus. 1925.381-384. p. 47 Kosutány, 1925.14-15. p. 48 Az erdélyi katholicizmus. 1925. 386. p. 49 Az erdélyi katholicizmus. 1925.378. p. 5° Fritz László: Ghibu Onisifor: Egy anakronizmus és egy kihívás I. In: Magyar Kisebbség, 1932.1. köt. 3-4. sz. 109. p.
