Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyhá2történet-írásában 67 nómia keretében kívánták rendezni, addig a román főpapok ezt elutasították a már létező saját önszerveződésükre hivatkozva. A magyarországi katolikus autonómia utolsó törvénytervezetének 1917-1918-as előkészítésekor már figyelembe kívánták venni a románok „bizonyos fokú” különállását,44 ám a román egyházfők ezt is elvetették.45 A Vatikán és a magyar kormány reményei ellenére az egyházmegye alapító bullájának kiadása után sem értek véget a román tiltakozások, melyek ekkor a minél szélesebb körű kármentésre koncentráltak. A kérdés már politikai színtéren is megjelent, részben a parlamentben, részben felvetődött a paktumtárgyalások alatt, s ekkor már a monarchia második embere, Ferenc Ferdinánd is igyekezett latba vetni a befolyását a románok érdekében. A románokat az is felbátorította, hogy a bulla kiadását követően a végrehajtási dekrétum publikálását a Szentszék a tiltakozások hatására folyamatosan késleltette, s teljes bizonytalanságban tartotta az érintetteket. Ennek nyomán a románok továbbra is memorandumokkal és egyházközségi tiltakozásokkal árasztották el a Szentszéket, valamint az 1912. őszi Bécsi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával is igyekeztek álláspontjaikat és érveiket minél több emberrel megismertetni. A végrehajtási dekrétum kiadása után a tiltakozások már áttevődtek az egyes érintett egyházközségek színtereire. Az egyházmegye első püspökének felszenteléséig apostoli adminisztrátorként tevékenykedő Papp Antal munkácsi püspök az érintett egyházközségek magatartását - kissé tán eltúlozva - lázadásnak titulálta, melyek nem kívánnak tudomást venni megváltozott jurisdictiós helyzetükről. Tegyük hozzá ez utóbbira Cáija máshol is utal, bemutatva röviden Radu nagyváradi püspök és néhány volt parókiája közti érintkezéseket. Habár 1912 novemberében a Szentszék az egyházmegye felállításának végrehajtási dekrétumát kiadta, de az semmilyen kikötést sem tartalmazott a püspök személyére nézve, és annak tényleges megnevezéséig ismét csak eltelt fél év. így az 1913 májusáig tartó időszak újabb bizonytalanságait a románok és támogatóik több irányba igyekeztek kihasználni. Ferenc Ferdinánd trónörökös arra tett kísérletet, hogy a románokat ért sérelmeket egy számukra is elfogadható püspök kinevezésével igyekezzen enyhíteni, így a kormány által patronált Miklósy István helyett Hadzsega Gyulát ajánlotta Róma figyelmébe. Hadzsega mellett szólt román nyelvismerete, valamint az, hogy a román egyházi vezetőkkel is jó viszonyt ápolt, továbbá Miklósyval szemben rendelkezett felsőfokú végzettséggel is. Igaz, a Vatikán némi óvatossággal fogadta Miklósy jelölését, ám Hadzsega személyétől mereven elzárkózott. Egyrészt természete miatt nem tartották alkalmasnak, másrészt Andor György miniszteri tanácsos információi szerint, a püspökség felállítását is ellenezte.44 45 46 A román egyházközségi tiltakozások ismertetésekor a szerző viszonylag hosszabban kitér az 1913 tavaszán, a szatmári egyházközségekben tapasztalt elégedetlenségekre és különösen a kismajtényi incidensre. Ez alkalommal a Hajdúdorogi Egyházmegye vikáriusa, Jaczkovics Mihály 44 Csernoch János hercegprímás levele Demetriu Radu nagyváradi püspökhöz. Esztergom. 1918. január 24. - EPL. Csernoch Cat D/b. 492/1918. 45 A román főpapok Csernoch János hercegprímáshoz intézett memoranduma az autonómiáról. Nagyvárad,1918. február 5. - EPL. Csernoch Cat D/b. 1053/1918. 46 Cárja, 2012. 230-232. p.
