Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
68 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) végiglátogatta az érintett településeket, ám nem egy helyen, jórészt a vikárius meglehetősen tapintatlan eljárásának köszönhetően, a hívek ellenkezése tettlegességig fajult, és végül a csendőrség bevonásával sikerült megfékezni az indulatokat. Az esetet végül büntetőbírósági per követte, melyben az egyes vádlottak büntetési tételei pénzbüntetéstől másfél év szabadságvesztésig terjedt.47 Mircea Pácurariu nyomán a szerző a lezajlott pert a majd két évtizeddel korábbi memorandum-perrel hozza párhuzamba, melyről, ha némileg túlzásnak tűnik is, elmondható, hogy az azt követő két évtizednek ez utóbbi per volt a legjelentősebb bírósági processzusa. Az eset ismertetése azért is érdekes, mert a magyarországi szerzők ennek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, csupán az egyházmegye megszervezése körüli közjátéknak tekintették azt.48 A meglehetősen szerteágazó etnikai konfliktusok miatt a Hajdúdorogi Egyházmegye területi revíziójának kérdése már az egyházmegye felállításának pillanatában felmerült. Rafael Scapinelli bécsi nuncius 1913 márciusában jelezte Merry del Val bíboros-államtitkárnak, hogy a problémák gyors rendezésére részben a Szentszék presztízsének megőrzése, részben pedig az emiatt kialakuló nagypolitikai kérdések tisztázása, Románia Hármasszövetségben tartása miatt lenne szükség. Ezzel kapcsolatban Salacz nyomán csupán az ismert a magyarországi történetírásban, hogy Merry del Val fejében az is megfordult, „hogy Románia, Szerbia és Oroszország diplomáciai fellépésének hatásaként [...] visszavonatja az egyházmegye megszervezésének engedélyét”.49 Cáija a román diplomácia tevékenységét érintette művében, ám úgy tűnik, hogy orosz és szerb vonatkozásban nem talált újabb adatokat. Az egyházmegye revíziója körüli magyar-román tárgyalások már valamelyest összefolytak a Tisza István nevével fémjelzett paktumtárgyalásokkal. A világi román vezetők ezzel kapcsolatban ki is dolgozták javaslatukat, és ismertették is del Vallal, miszerint valamennyi tiltakozó parókia esetén népszavazással kellene rendezni hovatartozásuk kérdését. A román javaslat ötletét sajátos módon épp a nagykárolyi parókia 1907-es munkácsi egyházmegyéhez való (vissza)csatolása adta, melyet a románok jelen körülmények között az érintett családfők szabad választásának lehetőségeként értelmeztek, s eme precedens alapján hasonló jogokat követeltek a tiltakozóknak is.5° A valós tárgyalások végül csak 1914 februárjában indultak meg, részben mert del Val kérte az érintetteket, hogy arra csak Miklósy István felszentelését (1913. október) követően kerüljön sor. Mint Cárja 47 Cárja, 2012.225-229. p. 48 Salacz, r974. 158. p.; Pirtgyt, 1990. 113. p. Salacz az esettel kapcsolatban ismerteti Csernoch János hercegprímás főrendiházi beszédét, melyben kifejtette, hogy Jaczkovics tapintatlansága miatt az inzultációkért csak magát okolhatja. Hozzáteszi, hogy Miklósy István közbenjárt ugyan a per törlése érdekében, ám végül azt nem sikerült megakadályozni, de fellépésének köszönhetően nem az összes vádlottat ítélték el, a perbefogott egyházi vezetők ellen pedig nem is indított az érseki szék egyházjogi eljárást Pirigyi csak annyit emel ki, hogy az „ügyészség pert indított a tettesek ellen, de Miklósy püspök közbelépésére a bírósági tárgyalás során felmentették őket”. P irtgyt, 1990. Uo. 44 Salacz,- 1974.158. p. 5° Cárja, 2012.236-237. p.
