Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
66 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) mával utalt az ortodox agitációk felerősödésének veszélyeire,40 s hasonlóan nyilatkozott Victor Mihályi is 1912. augusztusi memorandumában.41 A szerző e helyütt sajnos kevés teret szentel annak a kérdésnek, hogy a valóságban volt-e, s ha volt, milyen mértékű, ortodox agitáció az átcsatolt román görögkatolikus hívek körében, mely a Máramaros vármegyei skizmatikus rutén mozgalmak fényében lett volna különösen érdekes. A Hajdúdorogi Egyházmegyét megalapító „Christifidelis Graeci” bulla 1912. június 8-i kiadásáig tartó román tiltakozási hullámot Cárja összességében eredménytelennek titulálja. Leszögezi, hogy ennek oka részben a románok megkésett reakciójában keresendő, melynek okát a szerző különösen annak fényében tartja érthetetlennek, hogy a román püspököknek már 1911 novemberében, ha nem is minden részletében, már tisztában kellett lenniük a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításának területi következményeivel. Véleményünk szerint azonban nem lehet a román tiltakozásokat teljesen eredménytelennek tekinteni, hatásukra végül a Vatikán 14 egyházközség eredeti egyházmegyéjében való meghagyását kérte a magyar kormányzattól, mely kívánság teljesítését a miniszterelnökség végül helybenhagyta 1912 márciusában 42 * Habár ez távolról sem tekinthető román részről kielégítőnek, minimális sikert mégiscsak elértek. A román főpapok reakciójának lassúságát Cárja azzal is magyarázza, hogy saját jogértelmezésük szerint a román vezetők elképzelhetetlennek tartották a balázsfalvi érseki provincia szerintük alapítása óta fennálló s 1872-ben a Szentszék által is megerősített autonómiájának megsértését, mely magában foglalta a provincia területi sérthetetlenségét, és ezért is hatott rájuk az új egyházmegye megalapítása kiábrándítóan. Tegyük hozzá, még nem látjuk tisztán, hogy a Vatikán részéről miként kezelték a balázsfalvi érseki provincia autonómiájának kérdését. A magyarországi katolikus egyház 1867 óta napirenden lévő, a korszakunkban soha létre nem jövő autonómiájának és a román egyház hasonló szervezeti igényeinek kapcsolata permanens vita tárgya volt 1920-ig.« Míg a magyar püspökök a román érseki provinciának autonómiáját a teljes magyar katolikus auto40 CÁRJA, 2012. 196. p. 41 Victor Mihali érsek Mihali Raffaele Scapinelli bécsi nunciushoz intézett előterjesztésének másolata. Balázsfalva, 1912. augusztus 29. - MOL. K 26.1915-XXV-2855 (1912- XXV-926-6648), az ASV-ANV alapján közli még: Cárja, 2009. 282-288. p. 42 Khuen-Héderváry Károly félhivatalos távirat-fogalmazványa Leopold Berchtold közös külügyminiszterhez. Budapest, 1912. március 21. - MOL K 26 1915-XXV-2855 (1912- XXV-926-1860); Csiszárik János egyházjogi tanácsos jelentésének másolata Raffaele Scapinelli bécsi nunciussal folytatott megbeszéléséről. Róma, 1912. március - MÓL. K 26.1915-XXV-2855 (1912-XXV-926-1968). 43 Ezzel kapcsolatban egy újabban megjelent dokumentum kötet: Adriányi Gábor: Historiam autonomae catholicae in Hungária Illustrantia - Vatikáni okmányok a magyar katolikus autonómiáról, 1891-1920. Bp., 2011. küln. 215-216., 298-300., 305., 428-438. p. A kötet csupán válogatást közöl a Vatikán Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának (ASV-AES) tárgybeli irataiból, ám az egyes vonatkozó aktákhoz tartozó valamennyi irat regesztáját is közzéteszi, ld. uo. 23-47. P- A román autonómia kérdésének egykorú, magyar szemléletű bemutatását ld.: Gyárfás Elemér: A román görög katholikusok autonómiája. In: Katholikus Szemle, 1905. 225-245., 344-365. P-
