Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában 59 szében az 1905-ben Ferenc Józsefhez benyújtott kormányzati emlékirat1« szövegén alapszik. A legpontosabb rekonstrukciót végül Véghseő Tamás adta meg vatikáni kutatásai nyomán. Ennek értelmében a magyar görögkatolikusok ügyének rendezése a valóságban nem volt más, mint egy a kormányzat és az uralkodó közötti politikai barter szerződés része. A Véghseő által áttekintett iratokból kiviláglik, hogy a magyar parlamenti ellenzék küszöbön álló, a véderőtörvénnyel kapcsolatos obstrukciós tevékenységét kívánták egy fontos nemzeti ügy rendezésével ellensúlyozni.15 Véghseő kiemeli azt, amire Cárja is felfigyelt és több helyen is utal, hogy a kormány és a római Szentszék közötti tárgyalások nem a szokásos diplomáciai csatornákon indultak meg, s az ügyben tán legilletékesebb szerv, a Congregatio de Propaganda Fide megkerülésével zajlottak.15 Habár Cárja a püspökség megalapításához kötődő politikai alkut nem tárgyalja, de felvet egy ehhez igencsak kapcsolódó praktikus kérdést: Miért állhatott érdekében X. Piusz pápának nem éppen szokványos úton levezényelni az új püspökség megalapítását? Ezt az igen érdekes kérdést a szerző sem tudja végül egzakt módon megválaszolni, ám loan Georgescu munkássága nyomán feltételezi, hogy ezért cserébe Ferenc József támogatásáról biztosította a pápát az 1912-es Bécsi Eucharisztikus Kongresszus megszervezésében.1? A következő fejezetben Cárja a magyar nyelv liturgikus behozatala érdekében tett lépéseket mutatja be. A szerző itt röviden visszautal a hajdúdorogi külhelynökség 1873-as alapításával kapcsolatos elégedetlenségekre, a hívek 1881-es felterjesztésére és az ezzel kapcsolatos főpapi álláspontokra, kiemelve Simor János Trefort Ágosthoz intézett felvilágosítását, miszerint a liturgikus nyelv kérdése egyedül Róma hatásköre, illetve a kérdésben leginkább érintett eperjesi és munkácsi püspököknek a híveket hallgatólagosan támogató álláspontját. Ezt követően viszont már a millenniumi ünnepségekről és az 1896. június 26-án a pesti Egyetemi templomban bemutatott magyar nyelvű görögkatolikus liturgiáról, annak visszhangjáról és következményeiről számol be. Cárja itt megemlíti a főpapoktól a Vatikán által az ügyben 1898 nyarán bekért jelentéseket, és három felterjesztést részletesebben is ismertet, amelyek alapján a Congregatio de Propaganda Fide 1896. szeptember 2-án a magyar liturgia használatának eltiltása mellett döntött.18 Ezt követően a szerző az r896 utáni iratváltásokat ismerteti. Habár az ügyben tett magyar kormányzati memorandumok, az azokkal foglalkozó Congregatio de Propaganda Fide egyes üléseire készített összefoglalók és az Csiky Gyula memorandumát ld.: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL.) K 26 (= Miniszterelnökség iratai) 1915-XXV-2855 (1910-XXV-3563); A különböző gör. kath. egyházmegyékben élő magyarajku gör. kath. vallásu hívőknek egy ujonan szervezendő gör. kath. magyar püspökség kötelékébe leendő tömörítése tárgyában. Bp., 1910. június 23., Vö.: Források, 2014.587-562. p. '5 Véghseő Tamás: A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításának közvetlen előzményei. In: Athanasiana, 2013.1. sz. 109-121. p., 112-115. P16 Cárja, 2012.105-107. p. v CÁRJA, 2012.107-108. p. 18 Cárja, 2012. 110-119. p. Vö.: Források, 2014. 214., 217-231., 233-234. p. Ld. még: CÁRJA, 2009. 75-79. p.
