Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
58 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) más véleményét ismerteti, de ebből is jól látszik, hogy a kérvényeket elutasító főpapok elsősorban a magyar szertartásnyelv bevezetését ellenezték, bár Simor egy új püspökség megalapítását sem látta indokoltnak. A negatív vélemények hatására végül a hajdúdorogi hívek levették a napirendről a magyar liturgia kérdését. Ráeszméltek, hogy annak bevezetése nem kecsegtet sok sikerrel. Másfelől egy önálló püspökség felállításával szemben nem merült fel érdemi kifogás, így az 1880-as évektől csak ennek kérdését erőltették, reménykedve abban, hogy egy önálló püspökségbe tömörülve már a liturgikus nyelv ügye is könnyebben keresztülvihető lesz. A következő oldalakon a szerző egy viszonylag nagy ugrással már az 1910-es évek történéseit tárgyalja, ismerteti a püspökség felállításáról szóló tárgyalások 1911-1912-es fontosabb eseményeit, jórészt Alessandro Bavona bécsi nuncius, valamint az őt követő Francesco Rossi Stockalper ügyvivő iratai alapján, külön figyelmet szentelve a nyelvkérdésnek, majd pedig bemutatja a Hajdúdorogi Egyházmegye szervezetét az alapító bulla segítségével. Itt röviden ki kell emelni, hogy a püspökség megalapításának közvetlen indítékai és azon belül is a magyar kormányzat politikai elhatározásának háttere eddig kevésbé volt ismert. Cáija a püspökség alapítására vonatkozó előkészületeket 1911-re téve alapvetően a hajdúdorogi mozgalomtól eredezteti s szerinte a magyar kormányzatot is ők kapacitálták aktivitásra. Ehhez hasonlóan vélekedett Sa- lacz Gábor is, aki a görögkatolikus mozgalom egy 1910-es memorandumának pozitív kormányzati elbírásához köti a püspökség alapításáról szóló tárgyalások kormányzati megindítását.* 11 Pirigyi István egyetértett Salacz megállapításával, ám kiemelte a magyar görögkatolikus mozgalom vezetőjének, Szabó Jenőnek 1911. június 30-án a főrendiházban elhangzott beszédét, áttörésként értékelve azt.12 Ez utóbbi vélekedés viszont nem állja meg teljesen a helyét, hiszen az előkészületek Szabó felszólalásakor már megtörténtek, melyekről Szabónak így nyilvánvalóan nem voltak információi. Másfelől azt is jegyezzük meg, hogy Zichy vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszából az sem teljesen egyértelmű, hogy neki magának volt-e erről tudomása, sőt a miniszterelnökségi aktában az általa vezetett minisztériumtól származó semmilyen irattal sem találkozunk, holott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak döntő szava kellene hogy legyen. James Niessen a fordulópontot alapvetően Csiky Gyula miniszterelnökségi osztálytanácsos 1910-es, jórészt szerinte Melles Emil által nyújtott adatok alapján írt memorandumához köti.13 * Ez a feltételezés sem állja meg a helyét, részint, mert Melles hasonló memoranduma csak jó tíz hónappal később került a miniszterelnökségre, ráadásul erre hivatkozva ad acta tették Csiky memorandumát, végül pedig a Csiky-féle memorandum teljes égéit ld.: Források, 2014. 155-159., 162-169. P- Valamennyi véleményt röviden ismertet és kommentál 1893 és 1894 körül Ivánkovics János. Ld.: Források, 2014.170-181. p. 11 Salacz, 1974.154. p. 12 Pirigyi, 1990.106. p. >3 Niessen, James: Hungarians and romanians in Habsburg and Vatican diplomacy: the creation of the diocese of Hajdúdorog in 1912. In: The Catholic Historical Review, 1994. Nr. 2. 238-257. p., 243. p.
