Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában

Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában

57

a vegyes etnikumú közösségben 1863-ban fogalmazódik meg élesen a részben már addig is használt magyar nyelv törvényesítésének szükségessége és ezzel együtt a magyar hívek számára egy külön plébánia alapítása. A konfliktust az robbantotta ki, hogy 1863-ban Iosif Papp-Szilágyi nagyváradi püspök egy román lelkészt nevezett ki, s ezzel a hívek szerint felrúgta azt a régóta meglévő status quo-t, hogy a település papja mindig rutén származású, káplánja pedig román. Ennek köszönhetően egy hosszú évekig tartó konfliktus vette kezdetét, melyben a hívek, a pap, a káplán és a kántor is érintett volt s a közösség számára olyan fájdalmas intézkedéseket is foganatosított Papp-Szilágyi püspök, mint a templom 1866. szeptemberi bezárása. Caija a makói eseményeket a Kolozs megyei levéltár iratai alapján ismerteti, ami a magyar vonatkozásban már megjelent forrásokhoz6 * és művekhez? is ad újabb adalékokat. Ezen iratok közül talán a legfontosabb, hogy a makói hívek ügye is eljutott Rómáig, ahol 1866. december 4-én a Congregatio de Propaganda Fide utasítást adott a magyar nyelvű liturgikus gyakorlat megszüntetésére.8

Mint említettük, a szerző a görögkatolikus felekezetben megjelenő magyar nemzet(iség)i igények genezisét az 1860-as évekre teszi, ám ez csak némi megszorítással igaz. A18. század végi liturgiafordítások megjelenéseit már értékelhetjük a magyar nyelv iránti igényként és a nyelv használataként. Habár a szerző műve más részében említést tesz ezekről, de ilyen kontextusba nem ágyazza a kérdést. Helyi szinteken, Zemplén és Hajdú vármegyékben a magyar nyelv liturgikus igénye már az 1830-1840-es években dokumentálható, s a kérdés országos szinten az 1843-44-es országgyűlésen került szóba, a magyar államnyelv bevezetésének mellékszálaként. Ezekben az esetekben még csak egy-egy pap, országgyűlési követ hozza ezt szóba, a hívek kérésére vagy a követutasításra hivatkozva.9 Viszont szervezett keretek között a hívek ténylegesen csak az 1860-as években lépnek fel először, s kezdik beadványaikkal, kérvényeikkel ostromolni a világi és egyházi hatóságokat.

Cáija röviden ismerteti a hajdúdorogi külhelynökség 1873-as megalakulását, kiemelve, hogy habár a hívek fontos sikert értek el, mégsem elégedtek meg az eredménnyel. Ezt követően a hajdúdorogiak 1881-ben újabb kérvényeket juttattak el az illetékesekhez. Ekkor a kultuszkormányzat a püspöki kartól és a budapesti teológia rektorától kért jelentést és ezektől tette függővé a kérdés rendezését.10 A szerző ugyan csak Simor hercegprí6 Források, 2014. 78-79, 91-102. p.; ill. Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban: EPL.) Simor Cat. D/c. Nagyvárad. 16. dob. 14. fasc.

? Az esetet a makói plébánia iratai alapján feldolgozta: Janka György: A magyar liturgikus nyelv és a makói görög katolikusok. In: Athanasiana, 1999.1. sz. 61-70. p.; UŐ: A magyar liturgia ügye és a makói görög katolikusok. In: Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Szerk.: Hegedűs András - Bárdos István. Esztergom, 1999.

155-164- p.

8 CÁRJA, 2012. 66. p.

9 Források, 2014. 51-66. p.

10 Trefort Ágost összesen hét helyről kért véleményt: Simor János hercegprímástól, Haynald Lajos kalocsai érsektől, Zalka János győri, Pável Mihály nagyváradi görögkatolikus, Pászthélyi János munkácsi, Tóth Miklós epeijesi püspököktől, valamint a budapesti egyetem hittudományi karától. Zalka, Haynald és Simor véleménye-