Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

47

Utána az ünneplő tömeget láthatjuk, aki mint ahogy a felbolydult méhkas váija királynőjét, úgy remélik az érseket láthatni. Ám a beszélő elégedetlen a költői látvánnyal (amit nyilván az ünneplő tömeg látványa nélkül előlegezett meg, hiszen a költeményt a kinyomtatás után adták át Rudnaynak), s arra kéri Múzsáját, hogy a megszokott ünneplő versek útjáról térjen le:

„A’ pompás rendet, Músám, bizzd másra; szokatlan Lábod ez ösvényen könnyen czélt vesztene; inkább Vessd-fel SÁNDORNAK szentebb tisztjére szemöldöd’,

‘S elvonván magadat, buzgóbb énekre hevülje-fel!”77

Ezek után az ember és Isten műveit veti össze: az isteni mű állandó és változtathatatlan, az emberi viszont folyton változik, s „Mit ma kigyúnyoltunk, bálványúl fogjuk imádni.”?8 Rudnay közvetítő szerepe abban ragadható meg, hogy itt e földön képviseli az isteni művet, s ennek metaforája az oszlop, mely metaforikusán összeköti egymással ezt a két világot:

„Illy mívét a’ Menybelinek tudtunkra ez Ország,

Mellynek most lettél, S Á N D O R, Fő Oszlopa, nyilván Hirdeti több lefutott jobb rosszabb századok által.”?«

Rudnay egy oly épület oszlopa lesz, melyet Krisztus kezdett építeni. A mennyei várat csak erős bajnokok tartják meg, s Esztergom maga is egy ilyen várat jelent. Ez az összevetés nyilvánvalóan a dolog Aktivitását is kiemeli: hiszen a beiktatási ünnepség egyik fontos témája éppen az érseki központ épületeinek leromlása volt. Nem mellesleg a hazának tartóoszlopaként metaforizált méltóság a rendi költészet antikizáló közhelytárának is része.* 80 A pannonhalmi költeményben nem véletlenül itt jön egy relatíve hosszabb történeti rész, melyben az elbeszélő felsorolja a fontosabb prímásokat. Olybá tűnik, mintha felépült volna a mennyei vár, az erős oszlopok a helyükön, ám a beszélő az erkölcsök romlására figyelmeztet egy másik épületmetafora megidézésével:

,A’ vad harczok ugyan megszűntek dúlni az édes Békesség-szerető földnépet; bátran hasítja A’ földmíves már ugarit; Mars’ fegyvere nyugszik;

A’ feselő Músák lágyon mulatozva közöttünk Gyöngy koszorúkba szedik Hősink’ nagy tettiket - Ah de Más oldalra tekints, hah! vaj nem borzad e lelked A’ szomszéd külföld óriási nagy építményén?

Bábel’ tornyának mondhatnád, annyira felhat,

‘S a’ levegőbe’ mereng, mellyet láthatni egészen

Még most gyenge szemünk, de reánk dűl, hidd-el, idővel,

‘S nagy rohanásával megrendít minket-is egykor.

n Uo.

?8 Uo. 4. p.

Uo.

80 Ld. pl. Orbán Lajos variációját: „Rózsa fürtökkel kiesen mosolygó / Oszlopok lettek nemes érdemidből”. Orbán, 1820. [5.]