Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja
Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja 27 te a pápánál, támogassa Károly Ambrus prímási, illetve korhiánya miatt egyelőre esztergomi adminisztrátori kinevezését. Mire VII. Pius pápa 1808. március 16-án pártfogásába vette Károly Ambrust, azaz felmentést adott neki a püspöki kor hiánya alól, a prelátusi kinevezést a király már elküldte a kancelláriához és kamarához, illetve kezdeményezte Károly Ambrus esztergomi adminisztrátorrá és egyúttal főispánná való kinevezését. A főispáni beiktatásra május 10-én került sor, a püspökszentelés szűk körben történt július 24-én a bécsi udvari kápolnában, az érseki beiktatás augusztus 18-án esett meg. Hogy Károly Ambrus mennyire váltotta volna be a hozzá fűzött reményeket, nem tudni, mivel nem sokkal beiktatása után - egy hadikórházban fertőzést kapván -, 1809. szeptember 2-án meg is halt, hogy újabb tíz évre üres legyen széke.« Tíz évvel később az uralkodó 1819-es itáliai kőrútján heteket töltött Rómában, ahol több ízben is találkozott VII. Pius pápával. Bár Meszlényi Antal szerint a magyarországi helyzet nem került szóba közöttük, sőt mind a két fél kerülte a több évtizedes konfliktus kínos kérdéseit,® mégis kölcsönös gesztusok gyakorlásával folytatódott a történet. A szentatya beiktatta Ferenc öccsét, Rudolfot az olmützi érseki székbe, a magyar király pedig Rudnay kinevezését deklarálta. Ha egymás mellé tesszük Hermann Egyednek az udvari iratokból építkező elbeszélését és Meszlényi Antalnak a Vatikán álláspontjára figyelő megközelítését, látszik, hogy Rudnay mindkét oldalról ideális jelöltnek tűnhetett a pozícióra. Martin von Lorenz, a király egyházügyi tanácsosa ajánlotta Rudnayt az uralkodó figyelmébe. Az udvarhoz való hűségen túl figyelembe vették Rudnay életkorát, s azt is, hogy mint egykori kanonok és érseki helynök, jól ismeri az esztergomi egyházmegye belső viszonyait. Egyetlen ellenérvet említ: Rudnay köznemesi származású, s a születés szerint báró Fischer István egri érsek adódna a posztra, őt támogatja a főnemesség és a papság kevésbé képzett része is, de ő már túlságosan koros, s a pozíció hamar megüresedne. Különben is - teszi még hozzá Lorenz - a prímások között gyakorta fordultak elő személyek az alsóbb nemességből, mint Széchényi György vagy Pázmány Péter, aki ráadásul még jezsuita is volt.4 5 6 Hogy Rudnay társadalmi státusza valóban probléma lehetett, mutatja az is, hogy Horvát István a prímási beiktatás évében megjelent könyvecskéjében súlyt helyez az érsek régi származásának kérdésére: „Igazi Magyar Eredetét már a’ DIVÉK név is hirdeti. A’ RUDNAI, BASSANYI, és UJFALUSI Ágok ettől szármoztak. Együtt ezen Ágoknak régi és számos Ókleveleik vágynak a’ XII. és XIII-dik századból is [...]. A’ régi RUDNAI ÁGBÓL vette szármozását, különösen némelly 1230. felé már élt 4 Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. (1780-1846) Bp., 1934. (továbbiakban: Meszlényi, 1934.) 133-152. p.; Hermann, 1944. 469-472. p. Újabban: Latorcai Csaba: Egy Habsburg a prímási székben - Lotharingiai Károly Ambrus esztergomi érseksége. In: Magyar Sión, 2009. 2. sz. 262-272. p. 5 Meszlényi, 1934.217. p.; Meszlényi, 1970.177. p. 6 Az iratot ismerteti: HERMANN, 1944. 472-473. p. Ugyanez az érv a szentszék felé jelentő Antonio Severoli nunciusnál is előbukkan - a Vatikánba küldött jelentést idézi: Meszlényi, 1934.230. p.
