Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
20 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) készítési eljárásai és díszítései is a n. század elejére korhűek. Úgy vélik, hogy a császár adhatta ajándékba sógorának, Istvánnak, de jelentősebb szerepet mint hatalmi jelvény csak a lándzsa eltűnése után, I. András uralkodása idején kezdett játszani. Az Árpád-korban azonban más jogarokkal is számolhatunk, hiszen az uralkodókat keresztes és liliomos darabokkal ábrázolták néhány pénzérmén.6« A mai szemmel legfontosabb hatalmi jelvény, a korona és a bazilika kapcsolata bizonyithatóan 1166-ban kezdődik. Ekkor egy bizánci szónok, Ankhialosi Mikhaél arról írt Komnénos Manuél bizánci császárhoz intézett beszédében, hogy reményei szerint a görög uralkodó birtokába jut Magyar- ország „koronás temploma a körülötte levő székvárossal”, valamint a magyar uralkodók „királyi koronája” Manuéltől fog függeni.64 * * * * * 70 1198-ban III. Ince pápa abban a levelében, amelyben a fehérvári prépostnak biztosította az őrkanonok kinevezését, arról szólt, hogy annak őrizetére van bízva „a király koronája”, amiből a haza becsülete is ered.71 Egy 13. század közepi osztrák ciszterci szerzetes verses krónikája szerint a magyar „királyokat egészen a mai napig koronázásuk alkalmával a mondott István trónjára helyezik. Akiket az ország főpapjai királlyá avatnak, azokat annak dicső uralmi jelvényeivel ékesítik fel”.721293-ban pedig egy királyi oklevél Szent István koronájáról beszélt a koronázás kapcsán.73 A ma ismert szentkoronát a kutatók többsége nem tekinti az államalapító király diadémjának. Az bizonyos, hogy István koronát nyert Rómából, de a közvélekedéssel szemben ez valószínűleg III. Ottó császár ajándéka volt, és nem II. Szilveszter pápáé.74 64 Tóth Endre: A magyar koronázási jogar. In: „Magyaroknak eleiről” 593—616. p.; Uő: A magyar koronázási jelvényekről. In: Koronák, koronázási jelvények 15-48. p., 3133. p. (továbbiakban: Tóth, 2001.) Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Szerk.: Moravcsik Gyula. Bp., 1984. (továbbiakban: ÁMTBF) 155. p. 7' Die Register Innonzenz’ III. 1-2., 5-12. (1198-1200,1202-1210). Texte und Indices. Hrsg.: Hageneder, O. v. et al. Graz-Köln-Wien, 1964-2012. (továbbiakban: Reg. Inn.) I/482. sz., Levéltárak - kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000- 1686). Szerk. Blazovich László - Érszegi Géza - Turbuly Éva. Bp.-Szeged, 1998. 6970. p. 72 SRH II. 607. p., Kubinyi András: A királyi trón a középkori Magyarországon. In: Koronák, koronázási jelvények 73-98. p. (továbbiakban: Kubinyi, 2001.), 73. p., amely magyar fordítást némileg módosítottam. 73 Fejér, Georgius: Codex diplomaticus et epistolaris Hungáriáé. I-XI. Budae, 1829- 1844. (továbbiakban: F.) VI/i. 236-240. p., A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Szerk.: Katona Tamás. Bp., 1979. (Pro Memoria) (továbbiakban: Korona kilenc évszázada) 53. p. 74 A császári koronaküldést képviselte a közelmúlt magyar középkorkutatásban Gerics József, legutolsó vonatkozó megnyilatkozására ld.: Gerics József - Ladányi Erzsébet: Források Szent István királlyá avatásának történetéhez. In: Magyar Könyvszemle, 2002. 213-224. (továbbiakban: Gerics - Ladányi, 2002.) A legfrissebb hasonló állásfoglalásra ld.: PÓSÁN László: A pápaság és császárság küzdelmének politikai nyelve. In: „Politica philosophiai okoskodás”. Politikai nyelvek és történeti kontextusok a középkortól a 20. századig. Szerk.: Fazekas Gergely Tamás - Mini György - Velkey Ferenc. Debrecen, 2013. 50-65. p., 54-56. p.
