Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 21 Mint az közismert, a ma is meglévő, aranyból készült jelvényt hagyományosan három részből állónak tartják: a görög feliratos - többek között Krisztust, arkangyalokat, vértanúkat, Mikhaél Dukas bizánci császárt, valamint I. Géza magyar királyt ábrázoló - zománcképeket hordozó, függőkkel ellátott abroncsból (corona Graeca), a latin feliratos nyolc apostolképet, illetve a pántok találkozásánál Krisztus-ábrázolást hordozó keresztpántokból (corona Latina), és a korona tetején lévő, jelenleg megdőlt keresztből. A görög korona eredetileg női koronának készült, és később boltozhatták be a keresztpántokkal, amelyekre apostollemezeket szereltek. Az a nézet, miszerint a görög korona I. Géza bizánci hitveséé, Synadéné hercegnőé lett volna, újabban kérdésessé vált. Felmerült: a Keletrómai Birodalom felé tájékozódó Géza egy korábbi bizánci császárnői koronát kaphatott - talán egy katonai szövetségkötés alkalmából, talán diplomáciai ajándékként - ajándékba. A keresztpántokat díszítő apostollemezeket a Szent Ist- ván-kori dél-itáliai ötvöstárgyról is származtatják, de e zománctáblák 12. századi datálása is tekintélyes képviseletet nyert. Ezen - egyébként már korábban is felmerült - vélemény szerint a latin korona talán egy Szent István-fejereklyetartó lehetett. A két rész egyesítését a 11-13. századra szokták keltezni, a kutatók döntő része III. Béla korára helyezi az összeállítás időpontját. Az ezt a véleményt képviselők szerint az így létrejött korona a bizánci uralkodók úgynevezett kamelaukion-típusú koronáját másolta, de a német-római császári korona mintaadó szerepe sem vethető el. Deér József, a koronakutatás eddig élt legjelentősebb alakja 1270-ben látta a mai korona összeállításának időpontját. Szerinte Anna macsói özvegy hercegnő, V. István király húga és ellenlábasa az istváni szentkoronát is elvitte magával Prágába. Nézetét a szakmai közvélemény nem fogadta el. De nagynevű tudós képviselte azt a véleményt is, miszerint a keresztpán- tos, ferde kereszttel díszített korona korhű a 11. század elejére is, és nem bizánci mintákat követ. Ez esetben a jelenlegi jelvény utánozhatja a császári adományból származó Szent István-i koronát. Az államalapító - egyik? - diadémja nagy valószínűséggel 1045-ben III. Henrik német-római császár jóvoltából a lándzsával együtt Rómába került. Amennyiben III. Béla alatt nyerte el mai formáját a szentkorona, érthetővé válik, hogy a 13. század folyamán már miért óvták annyira: 1205- ben II. András fegyveres fenyegetéssel kényszerítette ki Bécsből való hazahozatalát, és a tatárjárás idején is elmenekítették Fehérvárról, ahová csak 1245-ben került vissza. A 13. század közepétől pedig - mint fentebb láthattuk - már egyértelműen a szent királyhoz kapcsolták. A korona őrzése a fehérvári prépostság - és különösen az őrkanonok - feladata volt. Ezt egy 1250-re datálható hamis, de ez esetben valós híradásokat megőrző oklevél is bizonyítja.75 75 75 A szentkoronára elsősorban ld. az eredetileg 1966-ban németül megjelent, és magyar nyelvre egy évtizede lefordított monumentális munkát: Deér József: A magyarok Szent Koronája. Bp.-Máriabesnyő-Gödöllő, 2005. (Insignia Regni Hungáriáé - Historia Incognita) Rövidebb, és a koronáról kialakított véleményeket a 1990-es évek közepéig követő összefoglalásra ld.: BertÉnyi Iván: A magyar Szent Korona. Bp., 1996. (továbbiakban: BertÉnyi, 1996.) 17-69. p. Arra a nézetre, miszerint Szent Ist- ván-kori dél-itáliai ötvöstárgyról származnak a latin korona apostollemezei ld.: Tóth,
