Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 19 királyi házasság 35. évfordulója, a németek felett aratott 1030. évi győzelem vagy Krisztus földi működése megkezdésének millenniuma. De vannak, akik egyszerűen csak a templomalapító törvényben is előírt adományozási kötelezettségével magyarázzák keletkezését. A miseruha minden bizonnyal egy több darabból álló ornátus része volt, és fennmaradását annak köszönheti, hogy a 12. század folyamán középen felvágták, az aljáról is levágtak egy csíkot, és királyi öltözékké, palásttá alakították. A kazula a III. Ottó és II. Henrik kori német művészet hatását tükrözi, bizánci eredetű brokátra selyem- és aranyhímzéssel vitték fel a gazdag ábrázolást. Ha röviden akarjuk ismertetni a palást ábráit, akkor a következőket mondhatjuk: középen egy villa alakú kereszt osztja ketté a kompozíciót, szára felett az égi szférát, alatta pedig az egyházit jelenítették meg. A szárak találkozásánál a győzedelmes Krisztus ábrázolása, mellette jobbra újabb Krisztus-kép, illetve balra a mennybe felvett Szűz Mária képe van, angyalok által körülvéve. Az egyházi szférát két körív három mezőre osztja: a felsőben két újabb Krisztus-ábrázolást közrefogó próféták, a középsőben apostolok, középen egy újabb Krisztus-ábrával, az alsóban pedig szentek, a harcos egyház képviselői sorakoznak. Ez utóbbiak között, a kereszt lábánál jobbra a koronával, lándzsával és országalmával ábrázolt István király, balra Gizella királyné, aki egy templomot - bizonnyal az épülő fehérvári egyházat - tart a kezében, a kereszt szárán pedig Imre herceg hímzett képe található. Rendkívül gazdag irodalma van a palást ikonográfiái programjának, a kutatók nagy része egy szöveges emlékben kereste mintáját, mint például a Te Deum-himnuszban vagy a Mindenszentek litániájában. Manapság vitatják a pontos megfeleltetés lehetőségét, és azt hangsúlyozzák, hogy a palást felső része a megváltás korszakát, alsó része pedig a földre szálló Mennyei Jeruzsálemet kívánja bemutatni, együtt pedig a mennynek és a földi társadalom ideálképének felelnek meg. A miseruhának az adományozási feliraton túli szövegei az első magyarországi verses emlékeket szolgáltatják. A palást mai formájában egy gallért, illetve egy pántot is tartalmaz, az előbbi bizonnyal későbbi a kazulánál, az utóbbi pedig a miseruha levágott alsó részéből származhat.68 A legfrissebb kutatások Szent István korára keltezik a mai koronázási jogar létrejöttét is. A buzogány formájú jogarnak gömbös, aranyfoglalatos hegyikristály feje van. Rövid nyele pedig mogyorófából készült, és aranyozott ezüstfiligránnal díszített. A hatalmi jelvény keletkezését korábban a 12-13. század fordulójára tették, manapság azonban II. Henrik udvarából való eredetét hirdetik. A német uralkodó kedvelte és gyűjtötte a hegyikristályt, és a rövid szárú, gömbös fejű jogarforma, valamint a magyar példány 68 A koronázási palást jelentős kutatóinak munkásságát összefoglalja: Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási palást'kutatástörténete. In: A magyar királyok koronázási palástja. Szerk.: Bardoly István. Bp., 2002. (továbbiakban: Koronázási palást) 9-20. p. A legújabb vonatkozó állásfoglalásokat ld.: Tóth Endre: A koronázási jogar és palást. Szeged, 2000. 5-36. p., 61-63. P-; Marosi Ernő: A művészet Szent István korában. In: Államalapítás, társadalom, művelődés. Szerk.: Kristó Gyula. Bp., 2001. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 27.) 75-83. p., 77-78. p.; Uő: Szent István király és Gizella királyné székesfehérvári casulája. In: Koronázási palást 89-126. p. A palást technikai kivitelére, állapotára ld. Koronázási palást vonatkozó tanulmányait.
