Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
12 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) magyar uralkodóknál az 1100-at, a legenda keletkezési idejét követő évtizedekben. Kálmán fizikai jellemzőiről a magyar krónika rettenetes képet fest. Ez bizonyosan egy Kálmán-ellenes krónikás műve, de hogy nem lehetett igazán daliás termet, a következő tény igazolja: őt, az idősebb testvért papnak adta, és öccsét, Álmos herceget szánta trónra nagybátyjuk, Szent László királyi6 A sírban talált csontváz viszont köztudottan egy igen magas, jó fizikai állapotban lévő férfié volt. A dél-itáliai jellegzetességeket mutató ötvöstárgyak pedig akár III. Béla antiochiai, anyai ágon dél-itáliai normann származású feleségével is Magyarországra kerülhettek. A fentiek értelmében egyelőre nem látunk elégséges alapot arra, hogy elvitassuk III. Bélától és Chatillon-i Annától az egyetlen épségben megmaradt fehérvári uralkodópári sírt. III. Bélát egyik fia sem követte a fehérvári temetkezésben, csak gyermekkorban elhunyt unokáját, III. Lászlót hozták eltemetni Fehérvárra 1205-ben. A királyi temetkezések hagyományát majd az Árpádokat utánzó, hatalmukat ezzel is legitimálni kívánó Anjouk újították fel a 14. század folyamán. A királyok mellett azok hitvestársai is valószínűleg a bazilikában találtak általában végső nyughelyre, illetve a 12. században, gyermekkorukban elhalt hercegekről is ez feltételezhető. Úgy tudjuk, hogy 1170 körül Lombard Péter spalatói érseket is itt temették el.3?. Azonban nem a királyi temetkezések, illetve az alább tárgyalandó királykoronázások voltak a legjelesebb események a bazilika Árpád-kori történetében. Ezeket jelentőségben felülmúlják az 1083. évi szentté avatások. Szent László király uralmának megszilárdulásakor határozta el, hogy az egyetemes és a hazai egyházat magyarországi szentekkel gazdagítja. 1083 folyamán július 16-18-án először Nyitrán kanonizáltak két, egykor a környéken élő remetét, András-Szórárdot és Benedeket, majd július 25-én Csanádon avatták szentté a vértanú püspököt, Gellértet. Az ő oltárra emelésével a két pogánylázadást (1046,1061) is elszenvedő magyar egyházat és annak vezetőit tisztelték meg. Ezután következett Székesfehérvárott István király és fia, Imre herceg szentté avatása. A magyar történetírás sokat tárgyalta a kanonizációk indítékait és célját. László király legitimálni kívánta hatalmát, amelyre igencsak szüksége lehetett a tróntól megfosztott Salamon életében, azonkívül a világegyháznak is fel kívánta mutatni a magyar kereszténység példaképnek állítható első képviselőit, mártírjait. István királlyal új szenttípus jelent meg az egyházban: a csak állam- és egyház- * 37 36 Kálmán fizikai jellemzőiről, püspök mivoltáról Id.: SRH I. 419. p., 421. p.; írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről. Szerk.: Makk Ferenc - Thoroczkay Gábor. Szeged 2006. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22.) (továbbiakban: írott források) 412., 413. p. 37 A fehérvári temetkezésekre történeti szempontból ld.: Engel Pál: Temetkezések a középkori fehérvári bazilikában. Függelék: a székesfehérvári koronázások. In: Századok, 1987. 613-637. p., -antropológiai szempontból ld.: A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei. Szerk.: Éry Kinga. Bp., 2008. (Ecclesia Beatae Mariae Virginis Albaregalis I.) Kálmán és II. Béla indítékaira a fehérvári temetkezést illetően ld.: Thoroczkay Gábor: Megjegyzések a Hartvik-féle Szent István-legenda kérdéséhez. In: UŐ: írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. Bp., 2009. (TDI-könyvek 9.) (továbbiakban: Thoroczkay, 2009.) 67-87. p., különösen 77. p. 45. jz. (Első megjelenése: „Magyaroknak eleiről” 569-591. p.)
