Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 13 szervező tevékenységéért tisztelt, de vértanúhalált nem halt királyé. Bár néhány magyarországi legenda (Hartvik-féle Szent István-életírás, nagyobbik Gellért-mfa) valamilyen fokú pápai közreműködésről is beszél az aktusoknál, valószínűbb, hogy ez a korban az országában egyházfői szerepet is betöltő király önálló kezdeményezése volt, a hazai püspöki kar jóváhagyásával és tevékeny részvételével. Ezt támaszthatja alá, hogy fennmaradt forrásaink szerint a pápák még a 12. század elején sem látszottak elismerni István szent mivoltát. István király kanonizációjáról röviden a Kisebbik legenda is megemlékezik^8 részletes leírást azonban csak az 1100 körül keletkezett Hartvik- féle életírás ad. Elbeszélése alapján az események így rekonstruálhatóak: László király augusztus 15-re gyűlést hívott össze Fehérvárra a szentté avatás céljából, és idehívta a gyógyulni vágyó betegeket is. Háromnapos imát és böjtöt tartottak, majd megpróbálták az államalapító sírkövét elmozdítani, ami nem sikerült. Egy bökénysomlyói apáca, Karitász tanácsára kiengedték fogságából a volt királyt, Salamont. Ez után a könyörületes cselekedet után már el tudták mozdítani a sír fedelét. Augusztus 19-én este és éjszaka számos csodálatos gyógyulás történt a bazilikában, ahol a király is jelen volt. Augusztus 20-án újfent László és a püspökök jelenlétében felbontották a sírt, és István folyadékban úszó maradványait gyolcsokba szedték, majd ezüst ereklyetartókban helyezték el, azaz eleuatio-ban részesültek a szent hamvak.39 1083-ban vagy azután épülhetett fel a Kralovánszky Alán által feltételezett kultuszhely és oltár a sír felett, ahová átkerülhettek István földi maradványai is az úgynevezett ereklyesírba. A szent király jobb kezét azonban nem találták meg nevezetes gyűrűjével együtt. A Hartvik-legenda leírása szerint Merkúr őrkanonok egy látomás keretében jutott a jobb kéz birtokába, és azt a vezetésére bízott Bihar megyei családi monostorába, a későbbi szentjobbi apátságba vitte.* 39 40 Manapság inkább arra gondolnak, hogy Merkúr a sír egy korábbi felnyitásakor (1061, 1078?) vihette el a karereklyét. Akárhogyan is történt, 1084-ben László király jóváhagyta a relikvia bihari őrzőhelyét, ünnepnapot jelölt ki számára, birtokokkal és népekkel látta el, és fából való monostort építtetett. Néhány évtizeddel később Álmos herceg kőből épült apátságot emeltetett, ahol egészen a 15. századig őrizték az államalapító jobb kezét, majd az apátság hanyatlásakor visszakerült az ereklye Székesfehérvárra.41 Nehezebb magyarázatot találni Imre herceg november 4-i szentté avatására, amely egy újabb zsinaton történt meg. Az indíték itt első pillantásra nem olyan nyilvánvaló, mint István király vagy Gellért püspök esetében. Később, a 12. század folyamán a papi nőtlenség propagálására használták fel személyét, legendáját is a század közepén írták meg. Imre szentté avatásának valószínű oka azonban a következő: latin filológiánk egy jeles képviselőjének megállapítása szerint a magyar krónika 69. és 63. fejezetében az Imre hercegről adott jellemzés, Imre erénykatalógusa,42 amely az Intelme3» SRHII. 400. p., ÁKÍF 313-314. p. 39 SRH II. 432-435-. 436-437- P-. ÁKÍF 334-340. p. 40 SRH II. 438-439. P-, ÁKÍF 341-342. p. 41 A szent jobb sorsára ld. még: Gyorffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV. Bp., 1963-1998.1. 668-669. P- SRH I. 319., 312. p., ÁKÍF 377., 369. p. 42
