Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 11 kivétel nélkül a saját maguk alapította monostorokban vagy általuk befejezett, javadalmazott püspöki székesegyházakban választottak sírhelyet maguknak, mint I. András, aki Tihanyba, vagy I. Géza, aki Vácott temettette el magát. Kálmán életében tudatosan Szent István követőjének vallotta magát, I. törvénykönyvében az államalapító művének továbbépítőjeként nevezte meg magát, egyik fiát is Istvánnak kereszteltette, és legalább két legendát is íratott szent elődjéről. Valószínűsíthető, hogy normann származású feleségét és gyermekkorban elhunyt fiát, Lászlót is Fehérvárott temettette el. Ő ezekkel az aktusokkal azt bizonyította, hogy István után megint családi temetkezőhelynek tekinti a főtemplomot. Fia, II. István viszont nem követte apja példáját. A következő Árpád-házi leszármazott, akit Fehérváron helyeztek végső nyugalomra, Kálmán megvakíttatott öccse, a később Bizáncba menekült Álmos herceg volt. Az ő holttestét fia, a szintén világtalan II. Béla király hozatta haza görög földről 1137-ben, és temettette Kálmán mellé, holtukban emelve rangban egyenlővé az egymással vetélkedő két testvért. II. Béla apját követve maga is a bazilikában találta meg végső nyughelyét, és alapozta meg a királyok között a 12. században szinte végig élő temetkezési hagyományt. II. Géza (1162), II. László (1163), IV. István (1165), majd III. Béla (1196) is a bazilikába találta meg az örök nyugodalmat. Az 1172-ben elhunyt III. István gyermekkorban elhunyt fia mellé temetkezett Esztergomban. III. Béla és antiochiai felesége, Chátillon-i Anna sírhelyét 1848-ban sértetlenül találták meg, és innen tudhatunk a királyi halotti reprezentáció mikéntjéről. Béla sírjában halotti koronát, kardot, jogart, sarkantyút, bizánci hatást tükröző karperecét, körmeneti keresztet, ereklyeőrző melldíszt (enkolpion-1) és aranygyűrűt találtak, míg a királyné sírjában koronát és szirént ábrázoló gyűrűt. Ezek - talán a gyűrűt és az enkolpiont kivéve - a temetésre készültek, aranyozott ezüstből. A közelmúltban újra tárgyalták az egyetlen megtalált királysír kérdését. A problémával foglalkozó kutató, Tóth Endre az uralkodói sírban talált körmeneti keresztet és a halotti koronát 11. századinak határozta meg, és e korszakra keltezte a jelvénymásolatokkal való eltemetési módot is. Az új teória hiányolta a királysírból a 12. századra már bizonyosan jellemző országalmát. Az enkolpiont, a királyi és királynéi gyűrűt pedig dél-itáliai eredetűnek nyilvánította. Az új elképzelés szerint a körmeneti kereszt az egykor püspökként működő Kálmánt illethette meg egyedül királyaink közül, így a bő másfél évszázada megtalált királyi és királynéi sírt Kálmánnak és ismeretlen nevű szicíliai normann, azaz dél-itáliai feleségének tulajdonítottad Néhány vitatható pontja van az érvelésnek. Véleményünk szerint a körmeneti kereszt nem csak az eltemetett egykori püspök mivoltára utalhat, hanem a Hartvik-féle Szent István-legenda hatására is bekerülhetett Kálmán, vagy még inkább az őt követő 12. századi királyaink síijába. A szentéletrajz szerint ugyanis az államalapító uralkodó apostolsága jeleként megkapta a kereszt elővitelének jogát,35 így az használatba kerülhetett a 34 35 34 Tóth Endre: III. Béla vagy Kálmán? A székesfehérvári királysír azonosításáról. In: Folia Archaeologica, 2005-2006.141-161. p. 35 SRH II. 414. p., ÁKÍF 324. p.
