Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
10 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) sokan elfogadták. Később szarkofágfedél-töredékeket is találtak, amelyeket megpróbáltak a sírládához illeszteni. A 20. század második felében azonban a szarkofágot többen Géza fejedelemhez, illetve Imre herceghez próbálták kötni. Fordulatot jelentett a kérdésben a bazilikát az 1960-1980-as években ásató Kralovánszky Alán felfedezése, aki a templom főtengelyében egy fehér mészkőkövekből kialakított kriptát azonosított, amely felett elképzelése szerint egy U-alakú építmény állhatott, amelyre lépcsők vezettek. Véleménye szerint ez lehetett az 1083. évi szentté avatás után kialakított kultuszhely. Kralovánszky a kriptában lévő, fehér márványból vagy kemény mészkőből való kősírládát azonosította a hartviki szarkofággal, István eredeti sírjával, amelyet a padlóból kiemelkedő márványlap fedhetett.30 Vaiju és Kralovánszky elképzelését próbálta közös nevezőre hozni Györflfy György, az államalapítás korának legjelentősebb 20. századi kutatója: szerinte Istvánt eredetileg a római kori szarkofágba temethették el, majd a pogány megmozdulások idején, talán 1061-ben a földbe rejtették tetemét, ahol a szentté avatásig nyugodott. Ez megfelelne a Kisebbik legenda híradásának is, amely a testet földben nyugvónak tudja.31 Manapság is többféle vélemény él a szarkofágról. A mérvadónak tekinthető művészettörténeti kutatás (Tóth Sándor, Marosi Ernő) a római szarkofágot az 1083. évi kano- nizációra készített úgynevezett ereklyesírként tartja számon, az átfaragott motívumokat is a szenthez illőnek nyilvánítva. E vélemények szerint a Kra- lovánszky-féle U-alakú építményen lehetett a szent oltára és ereklyesíija. Az átfaragott motívumoknál ismételten hangsúlyozzák a bizánci művészet hatását.32 A kérdésben utoljára állást foglaló tekintélyes régész, Tóth Endre véleménye szerint amennyiben a szarkofágot az államalapítóhoz kötjük, akkor ez az első sírja lehetett a pogánylázadásokig, ekkor földi maradványait védelmezésül földbe rejtették, majd a szentté avatás előtt jó idővel, a királyság megszilárdulásakor, egy meghatározhatatlan év október 11-éjén (korai egyházi szerkönyvek ezt a dátumot Szent István sírja feltalálásának tartják) került át a kanonizáció alkalmából említett föld alatti sírkamrába. E nézet azonban nem köti mindenképpen a szarkofágot István királyhoz, elképzelhetőnek tartja Álmos herceg sírládájaként is.33 Akárhogyan is történt István király temetése, nem ő volt az egyetlen, aki a fehérvári bazilikát választotta végső nyughelyéül. A következő uralkodó, aki ide temetkezett, Könyves Kálmán volt. Addig 11. századi királyaink 30 Kralovánszky Alán: Szent István székesfehérvári sírjának és kultuszhelyének kérdése. In: Szent István és kora 166-172. p.; Uő: Szent István székesfehérvári sírja és kultuszhelye. In: Folia Archaeologica, 1989. 155-173. p. Kutatástörténeti összefoglalást is adnak. 3' Györffy, 1977. 352., 384-394- p. 32 Tóth SÁNDOR: A székesfehérvári szarkofág és köre. In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Szerk.: Mikó Árpád - Takács Imre. Bp., 1994. 82-86. p.; Marosi Ernő: Szent István székesfehérvári sírja. In: Európa közepe 391-392. p.; Uő: Szent István korának képe a művészettörténet-írásban. In: Szent István és az állam- alapítás. Szerk.: Veszprémy László. Bp., 2002. (Nemzet és emlékezet) 306-348. p., 307-322., 322-326. p. 33 TÓTH Endre: In paradisum te deducant angeli. A székesfehérvári szarkofágról. In: Alba Regia, 2007. 107-164. p.
