Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
6 Egyház történeti Szemle XVI/3 (2015) központban teremtette meg uralmának szakrális centrumát és későbbi temetkezőhelyét. Fehérvár már egy tooo előtt is létező egyházmegye területén helyezkedett el, a Dunántúlon az akkori települési-népesedési viszonyok miatt új püspökség kialakítására nem volt szükség és mód. De valószínű, hogy az államalapító nem is sógorának bambergi alapítását tekintette mintának, hanem korábbi nyugat-európai uralkodók egyházalapításaira vetette tekintetét. Ha összefoglaljuk Árpád-kori központi jellegének sajátosságait, a következőket mondhatjuk el: a bazilika a uralkodó saját kápolnája volt, amelyet Szűz Máriának szenteltek, és egy, a helyi - veszprémi - megyéspüspöki joghatóság alól kivett prépost és papjai gondozására bíztak; a templomban őrizték a koronázási jelvényeket és ruhákat, fontos okleveleket és ereklyéket; a bazilika koronázó templomul szolgált; benne állt a király trónja; az uralkodó dinasztia temetkező helyéül szolgált; mindezek alapján a királyság fő székvárosaként szolgált, ahogy már n. századi külföldi források is emlegetik. III. Ottó német uralkodó újból kiemelt figyelmet szentelt az egykor egész Nyugat-Európát uraló Nagy Károly frank császár székhelyének, a Német-római Birodalom északnyugati részén elhelyezkedő Aachennek. Az ottani centrális, kupolával fedett palotakápolna a Karoling-, majd az őket követő Liudolfing-uralkodók saját egyházának számított és Szűz Máriának volt dedikálva, secretarium-a templomi kincsek, liturgikus ruhák, a birodalmi evangéliumos könyv, a Nagy Károly-kard és ereklyék őrzésére szolgált. 855 után az udvari papságtól elkülönítve egy prépost és kanonokok őrzésére bízták. Koronázó templomnak is számított, ahol a kölni érsek avatta királlyá 936 óta a keleti-frank, majd német uralkodókat. És ami igen fontos: Nagy Károly császár ide temetkezett. III. Ottó különösen tisztelte a nagy frank uralkodót, még a sírját is felnyittatta, kortárs tudósítások szerint nagy vagyonnal ruházta fel az aacheni egyházat, és 997-ben olyan pápai privilégiumot szerzett számára, amely szerint az ottani Szűz Mária- oltáron csak kiemelt helyzetű bíboros papok, a hely püspöke, a lüttichi főpap, valamint metropolitája, a kölni érsek misézhetett. Később őt is Aachenben temették el. Ottó ottani alapítványait utóda, II. Henrik is tiszteletben tartotta. A hasonlóságok Fehérvárral valószínűleg nem véletlenek. Bár Aachennek a 9. században kikristályosodó szerepkörét Nyugat-Európában több település többféle módon is utánozta, illetve önkéntelenül is szakrális központok alakultak ki egy-egy királyi egyház keretein belül (ezek sorában említhető például Regensburg, Compiégne, Saint-Denis, Westminster vagy Trondheim), a magyar történeti kutatás a 20. század második fele óta az észak-német település mintaadó szerepét hangsúlyozza a fehérvári bazilika alapításával kapcsolatban. Szent István - amint törvényei is kimondták - „a régi és új császárokat utánozva”16 rendezte be országát, szoros kapcsolata III. Ottóval és II. Henrikkel közismert, német főpapok (mint sógora, Brúnó augsburgi püspök) éppen úgy jártak Magyarországon, mint magyar püspökök Németországban (Aserik-Anasztáz érsekről biztosan tudjuk ezt), tehát ők is közvetíthették az Aachenről való ismereteket. Az államalapító 16 ZÁVODSZKY Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán kori törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: a törvények szövege. Bp., 1904.141. p., ÁKlF 48. p.
