Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Eperjesi Zoltán: Globalisierung der Kirchen
Recenziók 153 vezéregyéniségéről, Ernst Lange teológusról ír {A globalizáció és az egyházak egysége. A német teológus Ernst Lange ökumenikus utópiája.) Brown elsősorban Lange egy bizonyos teológiai vitához kötődő értelmezését szemlélteti, mivel szerinte ez hosszú ideig meghatározta a német hittudós későbbi munkásságát is. John Meyendorff ortodox teológus és Jósé Míguez Bonino argentin metodista tudós 1971-es löweni nézeteltéréséről és eszmecseréjéről van szó (150-154. p.). Az antológia második része Peter Moréé elemzésével kezdődik. A vizsgálódás címe Szövetségesek a birodalmi Nyugat ellen. Josef L. Hromádka, az ökumenikus mozgalom és az 1950 óta nemzetközivé váló keleti blokk. Ebből az olvasó megismerheti a kis protestáns egyházak sorsát Csehszlovákiában. A Hromádka által 1958-ban kezdeményezett keresztény békekonferencia volt az ugródeszka, amely elvezetett az ökumenikus mozgalomba, melynek megalapítása azt mutatja, hogy a genfi ökumenikus keretekben végbemenő egyházi globalizáció párhuzamos fejlődés tanúja lehetett olyan ökumenikus kezdeményezéseknek, melyek a szocialista országok keresztény baloldali értelmiségeitől érkezett. (185. p.) Majd Christian Alber értekezése következik, amely A WCC és az emberi jogok a hidegháború és a gyarmatosítás felszámolásának összefüggésben címet viseli. Az Egyházak Világtanácsának munkájában egy bizonyos ponton bekövetkezett a Nyugat felé fordulás, és az évek során a Tanácson belül teljesen megváltozott az emberi jogok értelmezése (189. p.). Egy további tanulmány következik Annegreth Schillingtől, melynek címszavai: Demokratikus szocializmus, humanizálás és felszabadulás. Latin- Amerika hozzájárulása az ökumené globalizációjához. Ugyanezt a témát Mateus, a következő szerző már másként értelmezi, és a felszabadulás lehetőségét a szocializmus latin-amerikai változataként tünteti fel az ökumenikus mozgalom számára (231. p.). Ezek után Mateus is felveti a Meyendorff és Míguez közötti alapvető összeütközést: Jósé Míguez Bonino és a globális keresztény egységért folyó harc 1970-ben. A szerző rátapint arra a jelenségre, amikor az ökumenizmus fogalmi egysége kapcsán a differenciálódás egyre jelentősebbé vált az 1970-es évek alatt. Szerinte az igazi egységességre való törekvés egyidejűleg küzdelem a valódi szétválasztódásra is (253. p.). Ugyanakkor Mateus eszmefuttatása képezi az utolsó tanulmányt a gyűjtőkötet második részében, amely főként a létező szocializmus, valamint a kommunista utópia meg az ökumenikus mozgalomra vonatkozó emberi jogok témakörét taglalja. A globális tudat fejlődése. Transznacionális kölcsönhatások cím alatt indul a kötet harmadik része, melyben elsősorban az ökumenikus globalizáció egyedi vonatkozásai kerülnek bemutatásra és elemzésre. Benjamin Pearson bevezető fejtegetései a nyugat-német egyházi napokra vonatkoznak, melyek tisztán tükrözik az ökumenikus elkötelezettség és a körülötte kialakult megosztottságot. (A tanulmány címe: Egy megosztott nemzet egy megosztott világban. Az egyházi napok és a német protestantizmus globalizálódása 1950-től 1970-ig.) A következő közreműködés Catharina Volkerttől származik, aki szerint az ökumenikus mozgalom számára nagy kihívást jelentett a vietnami háború. Az evangélikus egyház vietnami konfliktushoz való hozzáállása igencsak vitatott Németországban, mint ahogyan a Szövetségi Köztársaság
