Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Süttő Szilárd: Kiss Gergely: Királyi egyházak a középkori Magyarországon

Recenziók

135

boncolgatva sem idézi szó szerint a hivatkozott oklevél szövegét, hanem megelégszik valamiféle, az eredeti szöveget lazán követő magyar nyelvű értelmezésekkel. A veszprémi káptalan - sok szempontból valóban nagyon fontos - 1296. augusztus í-jei oklevelének1 például igen nagy jelentőséget tulajdonít; többek között azért, mert ez az oklevél „az első, amely fogalmilag, jogilag összekapcsolja a királyi egyház és a király(né)i kápolna intézményét” (32. p.). A fogalmi, jogi összekapcsolásról az oklevélben csak a következő fordulatot lehet olvasni: „omnes ecclesie et capelle regales seu reginales”, a könyv említett oldalán pedig még ennyit sem, hanem csak a „minden királyi és királynéi egyház és kápolna” fordulatot (uo., kiemelés az eredetiben), ami még csak nem is teljesen pontos megfelelője az eredetinek.

Ez az oklevél a szerző forráskezelése szempontjából azért is jellemző, mert könyvében - legalább - nyolcszor hivatkozik rá,2 3 4 és teszi ezt nagyjából hatféleképp. Háromszor meg sem emliti a levéltári jelzetet (562., 619. és 771. jegyz.), és a többi esetben is az oklevél számos kiadása és regesztája közül szemezget, ki tudja minek alapján.3

Szembeötlő - mint erre alább még visszatérünk -, hogy a szerző még a legfontosabb oklevelek pontos szövegét sem hozza, hanem általában megelégszik a kiadásokkal, anélkül, hogy azok esetleges hibáit javítaná. Ez persze szíve joga, a további kutatásnak azonban minden bizonnyal szilárdabb alapját képeznék az eredeti példányok alapján adott textusok. Még a jobb hírű kiadásokon is akad olykor javítanivaló: vö. pl. Demeter esztergomi érsek 1384. december 20-áról keltezett oklevelét, melynek a szerző szintén csak kiadására hivatkozik (141. p. 907. jegyz.), e kiadás hibáinak és bizonytalan olvasatainak feltüntetésével.

1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 237 4142 32. p. 112. jegyz.; 102. p. 562. jegyz.; 102. p. 565. jegyz.; 105. p. 595. jegyz.; 108. p. 619. jegyz.; 113. p. 676. jegyz.; 118. p. 740. jegyz.; 121. p. 771. jegyz.

3 Az okmány szövege egyébként a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis II. kötetében (ed. Ferdinandus Knauz, Strigonii, 1882.) a 390-391. oldalakon található (és nem 380.-on, mint a 619. és 771. jegyzetek alapján hinni lehetne), a „Bártfai Szabó 1938. 28.” (562. jegyz.) és „Bártfai Szabó 1938. 151." (619. és 771. jegyz.) hivatkozások pedig - a megtévesztő numerikus eltérés dacára - ugyanarra a rövid és pontatlan regesztára vonatkoznak, hol oldalszámot, hol sorszámot adva meg, de egyik esetben sem jelölve, hogy a szerző melyiket érti, ld. Bártfai Szabó László: Pest megy'e történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Bp.. 1938. 28. p., 151. szám.

4 SÜttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384-1387. évi belviszályok okmánytárával. Szeged, 2003. (Belvedere-monográfiák, 2.) (továbbiakban: SÜTTŐ, 2003.) 2. köt. 273. sz. (151-152. p.)