Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓK - Süttő Szilárd: Kiss Gergely: Királyi egyházak a középkori Magyarországon
136 Egvháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) A forrásközeliség hiányával függ össze a tanulmányt illusztráló II. táblázat („Az esztergomi érsek kormányzati joghatósága alatt álló intézmények tételes felsorolása a 14-16. században”, 178-182. p.) félresikerült adatolása is. E segédlet, címének megfelelően, az összes idetartozó vagy egyéb okból idevont egyházi létesítményt (pl. pannonhalmi apátság) nevezi meg, öt kategóriába - „benedekrendi apátságok, zárdák”, „premontrei prépostság”, „társaskáptalan”, „kápolna, plébánia”, „decanatus (Landkapitel)”-, azokon belül pedig betűrendbe sorolva ezeket, a névsor utáni hét oszlopban pedig intézményenként jelölve, hogy ez utóbbiak a címben említett, szám szerint hét forrás közül melyikben szerepelnek és melyikben nem. E hét tételes felsorolás 1389-ből, 1397-ből, 1400-ból, 1449-ből, 1454-ből, 1464-ből és 1513-ból származik, fennmaradásukról és elérhetőségükről pedig a sorrendben 927-től 933-ig számozott lábjegyzetek hivatottak tájékoztatni. - Ehhez képest a hét lábjegyzetből az utolsó öt (929-933.) egyszerűen hiányzik a könyvből, a 927. és 928. ugyan megvannak, de rossz helyre kerültek: az első nem az 1389-es, hanem az 1464-es, a második nem az 1397-es, hanem az 1513-as felsoroláshoz tartozik. Persze igaz, hogy" a táblázatban, amelynek rendeltetése úgyis csak az értekezés efféle bemutatásra alkalmas adatainak áttekinthetővé tétele, voltaképp nem is lett volna szükség az illető források külön-külön történő leírására - ha ezek a források, vagy legalábbis a téma szempontjából releváns részeik a könyvben elérhetők lennének. Mivel e hét felsorolás döntő fontosságúnak tűnik a téma szempontjából, jó, sőt szükséges is lett volna ezeket - adott esetben esetleg kivonatosan, de pontosan - közölni; a forrásoknak, ill. keletkezésük körülményeinek ismertetése (33-38. p.) ezt csak részben pótolja. Terjedelmi szempontok aligha jelenthettek akadályt, ld. pl. a könyv címében foglalt témához csak nagyon-nagyon áttételesen kapcsolódó párizsi Sainte-Chapelle és társai fentebb említett, igen részletes bemutatását. Nem éppen problémamentes a másik táblázat sem. A királyi kápolna és az egyes kiváltságolt egyházi intézmények közti személyi átfedéseké ugyanis valóban nagyon érdekes kérdés; jó, hogy a szerző ezt felteszi, kár, hogy - legalábbis kellő alapossággal - nem válaszolja meg. Pedig e tárgyban ígéretes úton indult el: azokat a személyeket kereste, „akik a kiváltságolt egyházi intézmények tagjai voltak, és szerepük volt a hivatali írásbeliségben (1001 és 1301 között)” (29. p.). Vizsgálatának eredményét ezen - a 178. oldalon található I. - táblázatban foglalta össze, „a királyi egyházak (prépostságok) részvétele a királyi oklevéladásban, 11-13. század (%)” cím alatt. Ebben a korszakot három évkörre bontva (1001-1181; 1182-1242 és 1242-1301), ill. összesítve (1001-1301) jellemzi, mind a négy oszlopban négy-négy számot feltüntetve: az „összes ismert személy”, a
