Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése 57 tette magáévá, és a következőket fogalmazta meg: „a’ bútorok, és haszonvehetetlen könyvek pénzzé változtassanak, a’ termesztménybeliek pedig továbbra is megmaradjanak”, azzal a feltétellel, hogy a „plébániáról lelépő által, vagy az elhunyt plébánus tömegéből” legalább öt pengőforinttal szaporíttassék. Az elkerülhetetlen építkezésekre és tagosításokra fordított azon költségeket, melyeket a plébános az egyházi hivatal engedélyével a sajátjából fizet, húsz évekre felosztva az illető lelkész és utódai a megbecsült ár és idő arányában viseljék. „Legnagyobb alávalóságnak tekintetnék, hogy ha valaki azon gyümölcsfákat, mellyeket ő maga ültetett, változás esetében kiásván elvinné.”«9 A püspökök által megfogalmazott 19. pont, a „patronatus kérdése, azzal járó teher viselése és joggyakorlatára nézve” szintén problematikus pontnak számított. A kegyuraknak ugyanis komoly jövedelmi veszteséget jelentett a jobbágyság eltörlésére megalkotott 1848: 4. törvénycikk, amelynek következtében esetleg a kegyúri kötelezettségek alóli kibújás is lehetségessé vált. '4° A győregyházmegyei esperességek egy része úgy vélte, a patronátus intézményét nem kell eltörölni, csupán a kor igényeihez kell alkalmazni, mások azt mondták, csak akkor kell a kérdéssel foglalkozni, ha a kegyurak önként mondanának le. Ez viszont maga után vonná, hogy a hívekre hárul a terhek viselése, sok helyen azonban a közösség nem tudná ezeket fedezni.1*1 Alapjában véve abban mutatkozott egyetértés, hogy ha valamilyen okból megszűnne a kegyuraság, akkor egy egyháziakból és világiakból álló bizottság, a „Katholicismusnak közös kegyes vallási alapítmányai”, vagy a „megyei közpénztár” fedezze a szükséges kiadásokat.1*2 Ahol nincs patrónus, ott az egyházi javadalmak haszonélvezői vagy a vallásalap kezelésében lévő birtokok fedezzék a terheket. A patronatussal járó jogokkal kevés helyen foglalkoztak érdemben. A győri középben javasolták, hogy amennyiben egy plébánia megüresedik, azt körlevélben tegyék közhírré, kitűzve a határnapot is, majd a jelentkezők közül a legérdemesebbet nevezze ki a megyéspüspök, illetve egy bizottmány. Ezt az eljárást lehetne alkalmazni az egyházi hivatalnokok, tanárok esetében is, a kanonokságra pedig minden kerületből egy jelöltet terjesszenek fel, a választást a püspökre bízva. A féltoronyiak is úgy gondolták, hogy a lelkész választása és kinevezése a püspököt illesse meg, úgy, hogy „a folyamodóknál a szolgálati évekre és * * * * * ‘3« GyEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat. '*° Tamási, 2013. >*■ GyEL. I.l. 15.10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3.; 15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; 19. Tatai II., 1848. július 31. >*2 GyEL. I.l. 15. 15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3.; 17. Szanyi I—II., dátum nélkül.
