Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
58 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) érdemekre tekintettel lenni tartozzék”.1« A megyei gyűlésen az alábbiak szerint foglalták össze ezeket a javaslatokat. Amennyiben megmaradnak a patrónusok, akkor az eddigi gyakorlat szerint élvezzék jogaikat. Ha pedig lemondanak jogaikról, akkor se háruljon az a hívekre, hanem a kinevezési jog a püspököt illesse meg. A jus praesentandi tehát a főpásztor kiváltsága lenne, viszont „a terhek viselése az illető községeket illetné, a mennyire pedig ezek elégtelenek volnának, segíttessenek a közös Katholikus pénztárból, vagy pedig az e czélra felállított megyei alapból”. Továbbá azt a kívánságukat fogalmazták még meg, hogy az egyházi ténykedések után járó díjakat a nemzeti zsinaton az egész országra nézve egységesen állapítsák meg.144 A 20. pont vonatkozásában egyes kerületek elégségesnek tartották az eddigi gyakorlatot, mások az újítást szorgalmazták. A többség azt tanácsolta, hogy egy helybeliekből álló bizottság intézze az illető lelkész felügyelete alatt.1« Nem csak a pénztárra, hanem az iskolai ügyekre is felügyelne, például a hiányzások visszaszorítása, anyagiak rendezése kapcsán, „s megjelenésével ünnepélyesítené a nyilvános próbatételeket”.146 Az egyházmegye zsinatán is a fennálló szokást tartották megfelelőnek: a királyi rendeletek értelmében az egyházi pénztár kezelője a templomatya, a plébános felügyelete alatt. A számadásokra az elöljárókat is meg kell hívni. Az iskolai ügyek anyagi részét pedig egy választmányra kell bízni, részletesen azonban nem fejtették ki ennek mibenlétét.147 A Kolonich-szerződésről alapjában véve két részre oszlott a papság véleménye: azt meg kell szüntetni, mivel senkit sem szabad végrendelkezési jogában korlátozni, illetve egy korszerűbb intézkedést kell a helyébe léptetni. A tataiak hozzátették, hogy „E szerződésnek csak akkor legyen ereje, ha végintézet nélküli halál esete fordulna elő, ellenben szabadságába álljon mindegyiknek, javairól intézkedni.”148 A Szalontay György esperes elnökletével összeült kapuvári papság viszont arra mutatott rá, hogy a papok hátrahagyott javait „az Egyház a szegények patrimoniumjának mondja, a’ magyar törvény pedig a’ végrendelet nélkülieket az atyafiak, szegényeknek, és Királyi Fiscusnak rendeli. [...] a’ most említett harmad rész is az elaggott, és elem által meg károsult '43 GyEL. I.X. 15. 10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3.; 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3.; 9. Féltoronyi II., 1848. augusztus 8. '44 GyEL. I.l. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat. ‘45 GyEL. I.l. 15. 2. Győrr közép II., 1848. augusztus 3.; 10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3.; 16. Kapuvári II., 1848. augusztus 8.; 4. Soproni II., 1848. július 27. 146 GyEL. I.l. 15. 15. Széplaki II., 1848. augusztus 9. 14‘ GyEL. I.l. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat. 148 GyEL. I.l. 15. 4. Soproni II., 1848. július 27.; 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3.; 18. Kisbéri L, 1848. július 3.; 19. Tatai II., 1848. július 31.
