Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
56 Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015) fegyelmű kolostorbai zárását, hol, a csendes magányba vonulás, és némelly megtartóztatási szabályok tán legalkalmasabb eszközök lehetnének a még nem egészen megrögzött bűntettesek javítására”.133 * 135 A kapuvári districtusban szomorúan állapították meg, hogy egyes lelkipásztorok ,,a’ Váczi siket némák, Pesti vakok, vagy tébolydára rendelt segedelmeket” jobban tennék, ha ,,a’ lelkek halászattyában elaggott, vagy ezen szent hivatalra bármi oknál fogva alkalmatlanná lett” papok javára fordítanák.136 A megyei zsinaton mindezeket a problémákat szerették volna megoldani. Egyetértettek abban, hogy a fenyíték alatt lévó'ktől el kell különíteni az érdemesült papokat. Viszont senkit sem szabad felvenni soraikba, és senkit sem szabad az évi négyszáz pengőforintos nyugdíjban részesíteni addig, amíg kerületbeli paptársai bizonyítványaikkal alá nem támasztják, hogy arra érdemes. Amennyiben a számadások megvizsgálása után kiderülne, hogy a mostani alap nem hoz kellő jövedelmet, akkor az egyházmegye papsága késznek mutatkozik arra, hogy jövedelmének meghatározott százalékát évenként felajánlja e célra, illetve nevezetes hagyományokkal felsegítse. Kimondták, hogy a számadások kivonatát minden évben közölni kell a kerületekkel, a többi kegyes alapítvány számadásaival együtt. „Az elaggott papok intézete czélszerűbb alakítására, és pénztömegöknek megvizsgálására” pedig egy tizenhárom tagú bizottságot neveztek ki, arra törekedve, hogy lehetőleg a papság minden rétegét képviselje valaki.137 A megyei papság véleménye a plébánia berendezési tárgyai, a fundus instructus kérdésében is nagyon közel állt egymáshoz: a kerületek többségében a használati tárgyak és termények készpénzre váltását tartották a legjobb megoldásnak. A kisbéri kerület papsága szemléletesen fogalmazta meg véleményét: ..A’ Plébánosok az ő Utódaiknak nem egy vén haszonvehetetlen könyvekkel megrakott almáriomot, vagy egy pár korhadt széket, foszlányos ágyot, hanem inkább csak kész pénzt és gabonát hadjanak, a’ miket az ollyan uj gazdák azonnal használhotnak, és idővel ismét könnyen utódaiknak hátra hagyhatnak.”138 A legtöbb helyen felmerült annak igénye, hogy a fundus instructus-t minden plébános legyen köteles egy bizonyos összeggel gyarapítani. A tatai kerületben azt is hozzátették, hogy ahol nincs, ott „véghagyományilag történne a rendelkezés”. A kérdésben a megyei tanácskozmány a többség véleményét 133 GyEL. I.i. 15. 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3.; 15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; 4. Soproni I., 1848. július 11. 136 GyEL. I.i. 15. 16. Kapuvári II., 1848. augusztus 8. 13_ Susich György, Mogyorósy Pál és Silberknoll József kanonokokat, Mogyorósé Mátyás apát és Müller Károly prépost urakat, Tóth József és Somoijai János alespereseket, Tartsay Ferenc tanárt, Kozmár Pál „papnöveldéi lelkészt”, a plébánosok közül Vinterl Antalt (Győrsziget), Hess Józsefet (Újváros) és Tóth Antalt (Majorok), a nyugalmazott papság képviseletében pedig Schumigraszt Józsefet választották meg. 138 GyEL. I.l. 15. 18. Kisbéri II., 1848. augusztus 3.
