Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
40 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) Gyümölcsoltó Boldogasszony, Kisboldogasszony és Szeplőtelen fogantatás ünnepét a rá következő vasárnapra kívánták áttenni, „minthogy a’ nép kivált városokban illy ünnepeken gyakrabban dolgozik”.36 Széplakon viszont épp az ellenkezőjét fogalmazták meg: „el töröltetésöket épen nem szeretnénk, mert híveink jelenleg is rósz néven veszik, hogy egyházi vizsga alkalmával fogadott ünnepeik akaratjok ellenére törültettek el”.37 A böjti fegyelem kérdésében az egyházmegye gyűlésén egyetlen óhajt fogalmaztak meg, ez azonban liberális elképzelés volt: ,A mostani engedmények mellett, a szomszéd tartományokban fenlévő szokás szerint a hívek szombati, kántor és negyven napi böjti napokon a húseledelektőli megtartóztatás kötelessége alól felmentessenek.”38 Itt kell utalnunk az egyházjogi előírásra, hogy az egész egyházat érintő ügyekben (a böjti fegyelem márpedig ilyen) még a nemzeti zsinat sem hozhat érvényes döntést.39 40 Ezt a zsinatoló atyák is jól tudták, és tisztában voltak ezzel az előkészítő tárgyalásokon is. Valószínűleg ennek tudható be, hogy többnyire óhajtás és vélemény formájában fogalmazták meg javaslataikat az esperesi gyűléseken. A legtöbb kerületben egyetértettek abban, hogy a böjti fegyelmet nem lehet teljes szigorral megtartatni, „miután ezek iránti érzete a’ népnek nagyon változott, és buzgósága meghűlt”.90 Egyedül a kapuváriak nem tartották célravezetőnek a kialakult gyakorlat megváltoztatását: „Fentartani a’ meg becs ül heteden lelki hasznokért, és azért is szükséges, hogy azok változást szenvedvén, a’ kevés hitűek - kik a’ böjtök, ha meg ritkíttatnának is, a’ meg hagyottakat sem tartanák meg - csak okot nyernének az Anyaszentegyházat álhatatlanságról vádolni; a’ hívők pedig meg fosztatnának azon érdemektől, mellyekben a’ böjtölés által részesülhetnek, és kísérletben vitetnének más Egyházi törvények könnyelműlegi meg szegésére.”41 A locsmándiak is kiegyeztek volna a korabeli fegyelemmel, csupán azt javasolták, hogy a böjti napokra eső ünnepeken „ne kellessen különösen felmentésért folyamodni”, a jövőben a diszpenzációt ne a megyéspüspök, hanem az illetékes lelkipásztor adhassa meg. A féltoronyi kerületben is egyetlen enyhítést kívántak: „a hívek szombaton a zsírosat megehetnék”.42 Voltak olyanok is, akik nem mertek érdemben hozzászólni a kérdéshez.43 Az egyházmegye papságának hangsúlyos része miért vélte szükségesnek a böjti fegyelem enyhítését? A 36 GyEL. l.i. 15.10. Magyaróvári kerület, II., 1848. augusztus 3. 3' GyEL. I.i. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9. 38 GyEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat. 39 Tamási, 2013.97-98. p. 40 GyEL. I.i. 15.10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3. 41 GyEL. I.i. 15.16. Kapuvári II., 1848. augusztus 8. 42 GyEL. I.l. 15. 13. Locsmándi II., 1848. augusztus 10.; 9. Féltoronyi II., 1848. augusztus 8. 48 GyEL. I.l. 15.11. Mosoni II., 1848. augusztus 2.
