Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése 41 probléma lényegét talán a győri papság megállapitása érzékelteti legjobban: „hogy a’ sok tekintetbe nehéz és súlyos böjtök által a’ hivek lelkiismerete ne terheltessen, hanem inkább a’ böjtök megkönnyebbítése által alkalom nyújtasson a’ híveknek azoknak megtartására, a’ heti böjtök csak a’ pénteki napra, a’ negyven napi böjtök pedig a’ szerdai és pénteki, és a’ nagy hétre fordíttasson, a’ kántor hetekbe szerda és péntek. A’ zsír és vaj közötti külömbség az ételben szüntessen meg, hazánkba a’ szükség általányos lévén, a’ cselédeknek, munkásoknak, szegény sorsúaknak nints lehetségjökbe a’ legbuzgóbb akarat mellett is a’ drága tej és vajjali böjtöket megtartani. ”44 A széplaki gyűlésen ennél nagyobb engedményeket kértek, álláspontjukat a nép lanvhaságával indokolva: „A nagyobb rósz gátlása végett korszerű volna fen álló, de már kevés erővel bíró böjti törvényeket századunk gyarlóságaihoz idomítani.”« A kismartoni jegyzőkönyvből érződik a határ közelsége: „A szombati napra nézve a’ határos Ausztriában már létező kedvezmény - mellőzvén egyéb indokokat - az oly üdvös egyformaság végett hazánkra is kiterjesztendő volna.”44 * 46 A javaslatokból kitűnik, hogy a lelkipásztorkodó papság nagy része a böjti fegyelem enyhítését, különösen a szombati böjt eltörlését kívánta. A mise előtti és utáni imádság, illetve az év végi hálaadó istentisztelet kérdésében (5. és 7. pont) a gvőrmegyei papság egyöntetűen helyeselte a különféle szükségletekért mondandó imákat. Különbség csak annyiban volt, hogy egyesek konkrét javaslatokkal készültek (a királyért, elöljárókért, hazánk szerencsés átalakulására, biztos és hosszú jövendőért stb.), mások a zsinat belátására bízták a részletes szabályozást, hogy a „magyar egyházban egyformaság törvényesíttessék”.47 Lényeges szempontra mutattak rá a kapuvári esperességben: az imádságok a „nép értelméhez legyenek szabva”, hogy ,,a’ mit a könyörgő nyelvével mond, elméjével is felfoghassa, külömben az imádság nem lesz más, mint üres beszélgetés vagy históriázás”.48 Két kerületben is hozzáfűzték, hogy a „három isteni fő erények el maradását” nem szeretnék. A szanviak szerint az imádságoknak „inkább mise végén mint kezdetén lenne ideje”, mégpedig anyanyelvén, „mivel a köznép a deák nyelven imádkozó papot nem értvén, egészen 44 GyEL. l.l. 15. 2. Győri közép II., 1848. augusztus 3. ■>5 GyEL. l.i. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9. 46 GyEL. l.l. 15. 6. Kismartoni II., 1848. július 31. 47 GyEL. l.l. 15. 10. Magyaróvári II., 1848. augusztus 3. 48 GyEL. l.l. 15.16. Kapuvári II., 1848. augusztus 8.
