Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai
Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai 9 (III.i.) Egy, az apológia, közelebbről a keresztény apológia műfaját elemző és cimzettjeinek körét meghatározni kívánó bevezetés után (ahol a német kutatónő a maga részéről elsődlegesen a keresztény közösséghez intézett intés és vigasztalás céljából megalkotott irodalmi művek sorában helyezi el a keresztény apológiát: 11-20; küln. 14 skk.)« H. M. Zilling négy nagyobb tartalmi egységre osztott könyvének első részében a Tertullianus pályafutásának egészéhez kapcsolódó biográfiai adatokat sorakoztatja fel, illetve ezek értelmezésére vállalkozik (21-82).16 A munka egészének felépítésén belül a viszonylag hosszú biográfiai rész semmiképp sem számít fölösleges kitérőnek. Tertullianus esetében ugyanis az alkotó személye par excellence elválaszthatatlan az általa létrehozott szellemi alkotástól. Zilling is hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tertullianusi művek vizsgálatának a tertullianusi életrajz vizsgálatával kell kezdődnie. Újat azonban még ez utóbbi „sarokdátumainak” kapcsán sem tud mondani.17 A rendelkezésünkre álló adatok ugyanis - mint azt a német szerzőnő már a fejezet elején közli velünk - „nem teszik lehetővé egy teljes körű [...] Tertullianus- biográfia megírását”.18 19 A korábbi kutatás eredményeihez Zilling itt legfeljebb annyit tesz hozzá, hogy logikusabb rendben sorakoztatja fel, vagy érthetőbb megfogalmazásban közli olvasójával a már ismert adatokat és tényeket. Esetenként pedig kritikával illeti a korábbi kutatók idevágó megállapításait.19 Isten választotta ki a hatalomra a császárt: quem /sc. Caesarem/ dominus noster elegit (Tért. ápol. 33,1.). ■5 Einleitung - Apologie als innerchristlicher Phänomen und Vermittlungsliteratur: Forschungspositionen. - A korábbi kutatásban meglehetősen elterjedtnek számító felfogás (a tertullianusi Apologeticum kivételével) a császári „kancelláriához” vagy a helytartó hivatalához intézett iratnak, közelebbről kérelmet megfogalmazó libellusnuk. tekintette a keresztény apológiát: vö. W. Kimig, Der »Sitz im Leben« der Apologie in der Alten Kirche, Zeitschrift für Kirchengeschichte [ZKG] 100 (1989), 291-317. Zilling elutasítja ezt a felfogást. Véleménye szerint ugyanis egy effajta kérelem beterjesztői aligha számíthattak sikerre a császár vagy éppenséggel a helytartó előtt (14-16.). A keresztény apológia inkább a keresztény közösségen belül fejthette ki hatását (17.). Műfajának Zilling által képviselt meghatározása a német kutatónő munkájának 17. oldalán található: „Intern fand sich die frühchristliche Apologie vor allem als Trost- und Mahnschrift Verwendung”. l6' Teil. I (Kap. 1-11.1-5): Quintus Septimius Florens Tertullianus. Biographische Spurensuche. 17 Vö. Teil. I. Kap. 1.1-2: 21 sk (Biographische Eckdaten). 18 „Zilling, 21: „Eine vollständige Biographie des Nordafrikaners Tertullian läßt sich nicht schreiben”. 19 Munkájának ebben, a tertullianusi életrajz biografikus elemeit rekonstruálni kivánó részében (Teil I: Quintus Septimius Florens Tertullianus. „Biographische Spurensuche”: 21-82.) Zilling főként Timothy David Barnes korábbi megállapításaival polemizál: Tertullian: A Historical and Literary Study, Oxford 198s2 (1971), 3-59. Itt jegyezném meg, hogy Zilling disszertációja elkészítésekor, majd annak könyvvé való átdolgozása során egyaránt Bames Tertullianus-monográfiájának első - 1971-es - kiadását használta fel. Ebben nem szerepel a második kiadás utószava, ill. hiányoznak a második kiadásban tett apróbb javítások (19852: revised edition).