Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Szvitek Róbert József: Ellenségeskedés a dunántúli evangélikusok és reformátusok között az 1630-as években
106 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) református és Kis Bertalan6 evangélikus püspök között 1631 és 1632-ben folyó levelezést tartalmazzák, amelyből a Zala és Somogy megyei, nagyrészt oszmán fennhatóság alatt lévő protestáns felekezetek közötti viszályról szerezhetünk tudomást.7 Dolgozatunkban ezen iratok közlésére, és ezek segítségével a lakosság vallási hovatartozásának bemutatására vállalkozunk. A reformált egyházak a Dunántúlon az egyre erősödő viták ellenére közös keretek között, egy püspök irányításával működtek a 16. század végéig. Az evangélikus és református egyház között a végleges szakításra az 1591. évi csepregi zsinaton került sor az úrvacsoratan kérdésében vallott különböző nézeteik miatt.8 9 A két egyház között a szakítás után sem csitult az ellenségeskedés, amely egyfelől teológiai vitákban, elsősorban az úrvacsoráról írt munkáikban érhető tetten. Ezek szerzői között megemlíthetjük az evangélikusok részéről Zvonarics Mihály sárvári esperest, fiát, Györgyöt, vejét, Lethenyei István sárvári rektort, a reformátusok részéről pedig Kanizsai Pálfi János esperest, majd püspököt és Pécselyi Király Imrét. Esetünkre tekintettel a legfigyelemreméltóbb az az írás, amelyet Kanizsai Pálfi János püspök írt Kis Bertalan püspöknek egy levelére Fantom fant, azaz Sárvári püspöknek kozmás levelére való választétel címmel 1632-ben.9 Sajnos sem a levél, sem az arra adott válasz nem maradt fenn.10 Másfelől a két egyház igyekezett egymás prédikátorait átcsábítani saját egyházuk követőjévé, mely által új híveket is szereztek, illetve ha erre nem volt lehetőség, akkor minden eszközt felhasználtak a lelkészek ellehetetlenítésére. egyetemeken és akadémiákon, 1526-1700. Bp., 2011. 126. p. (Itt születési időpontja 1585) 6 Kis Bertalan (1590 k.-i646). A sárvári és csepregi iskolák után 1609-ben Wittenbergben tanult, majd hazatérve a csepregi iskola rektora lett. 1612-től Szakonyon, majd Nagycenken lelkész. 1619-től Nádasdy Pál udvari papja, 1624-től a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzője, 1625-től sárvári prédikátor és az egyházkerület püspöke. 1643-ban katolizálását követően Nádasdy Ferenc elűzte birtokairól a protestáns lelkészeket, így Répceszentgyörgyre költözött, ahol néhány év múlva meghalt. Payr SÁNDOR: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron, 1924. (továbbiakban: Payr, 1924.) 63-64., 140., 299., 655-656. p. 7 Erre utalt Thury akkor is, amikor a katolizáló Batthyány Ádám rendelkezései következtében Kanizsai Pálfi János és a földesúr birtokain élő reformátusok elüldözését ismertette: „Az elsőről, a testvérharcról nem szólok most, úgyis csordultig megtelik a másodikkal [ti. Batthyány Ádám katolizálásával - A Szerző] a keserű pohár.” Thury, 1998. 297. p. 8 Thury, 1998. 91-112. p.; Makar, 1961. 8. p.; Fabiny Tibor: A Magyarországi Evangélikus Egyház rövid története. Bp., 1997. 23. p. 9 ZovÁNYI Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. I. Máriabesnyő— Gödöllő, 2004. 238-239. p.; RMKT. XVII/8. 523. p. 10 E pengeváltásnak a részleteiről ír Lethenyei István A kálvinisták magyar harmóniájának, azaz az augustana és helvética confessiók articulusinak Samarjai János kálvinista praedicator és superintendens által lett összehasonlításának meghamisítása című, Csepregen 1633-ban megjelent munkájában. így tudható, hogy Kis püspöknek egy 1632 áprilisában írt levelére született meg Kanizsai Pálfi János Fantom fantja, amelyben az evangélikusoknak azon tanát gúnyolja, amely szerint Krisztus mindenütt jelen van. - Régi Magyar Könyvtár. I. Szerk.: Szabó Károly. Bp., 1879.626. p.; Payr, 1924. 764-765. p.
