Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Szvitek Róbert József: Ellenségeskedés a dunántúli evangélikusok és reformátusok között az 1630-as években
Ellenségeskedés a dunántúli evangélikusok és reformátusok között... 107 Református prédikátorok felekezetváltása indította arra Paksi Istvánt,11 a kiskomári vár, és Eperjesi Muraközi (másként Jagonics) Györgyöt,12 a mezőváros lelkészét, hogy 1631. február 12-én levelet írjanak a szigetvári Zülfikár agához - aki Lábod település szpáhija volt -, melyben jelezték, hogy a lábodi prédikátor, Szobi Gergely13 * * evangélikussá lett. Arra kérték az agát, kényszerítse vissza az alsó-baranyai püspök fősége alá1« a lelkészt, vagy ha nem engedelmeskedik, büntesse meg és űzze el a faluból. A lábodi lelkész mellett ugyanezzel a taranyi papot is megvádolták.13 (1. sz. levél.) A lelkészek a gyülekezet visszaszerzésének nem a legszerencsésebb módját választották, amikor a település török földesurához fordultak. Tettükkel valószínűleg elejét szerették volna venni annak, hogy a hódoltság területén lévő református hitközségek egy részét is elveszítsék, amelyre az 1610-es évek végétől az egyházkerület vízlendvai, németújvári és körmendi egyházmegyéjében számos település esetében már sor került. Az 1630-as évek elejére ugyanis az ottani gyülekezetek közel 30%-a elhagyva református vallását az evangélikus egyházhoz csatlakozott.16 Az evangélikusok, miután a kiskomári lelkészek levele a török aga válaszával17 együtt a kezükbe került, az egyházkerület püspökéhez, Kanizsai Pálfí Jánoshoz fordultak, és az áttért lelkész, valamint az általa megszerzett gyülekezet védelme érdekében támadásba lendültek. Kis Bertalan azt kérte püspöktársától, hogy minél előbb büntesse meg a két kiskomári lelkészt (2. sz. levél.). Az ügy mielőbbi rendezése azonban egy nem várt, véletlen esemény miatt meghiúsult, amikor a történtek megbeszélésére a levelek máso11 Paksi István 1621-től szentlőrinci, 1624-ben bödögei, 1626-ban felsőőri, majd szentgróti, 1628-tól Kiskomár végvári, 1634-től kecskeméti lelkész. Az Alföldről visszatérve 1640-ben alsóörsi, 1642-1643-ban kupi prédikátorként említik. Payr, 1924. 450. p.; THURY, 1910/b. 59., 87. p.; THURY, 1998. 311-313-, 333-, 342. p.; Köblös-Kránitz, 2009. 537. p. 12 Jagonics György 1628-ban szentmiklósi, légkésőbb 1631-től 1633 májusáig Kiskomá- rom városi lelkész. 1633-1635-ben sóskúti, 1640-ben polányi lelkészként említik, akit még ebben az évben a kenesei gyülekezethez helyeztek át, ahol még 1642-ben is szolgált. Thury, 1910/b. 108. p.; Thury, 1998. 333-334.; Köblös-Kránitz, 2009. 516. p. Kiskomári vár: A mai Zalakomár (Zala megye) területén fekvő egykori végvár fontos szerepet töltött be a török elleni védelmi rendszerben. Neve többféleképpen fordul elő a forrásokban és a szakirodalomban, így Komár, Kiskomár, Kiskomárom néven is nevezik. A vár mellett feküdt a mezőváros, amelyet Komárváros, Kiskomárom mezővá- ros/város néven is neveztek. ‘3 A lábodi lelkész nevét tévesen fordította Thury Etele Szobi Györgyként, valójában Szobi Gergely (Gregorius Szobi). Ugyanezt a hibát elkövette: Beck Gergely: A belsősomogyi ref. egyházmegye története. I. Kaposvár, 1935. 44. p.; Szvitek Róbert JÓZSEF: Egyházi élet a kiskomári végvárban a 17. században. In: Történeti MuzeológiaiSzemle, 2007. 36. p.; KÖBLÖS-KRÁNITZ, 2009. 208., 624. p. *■* 1629-ben a Somogy vármegye keleti felén lévő református gyülekezetek közül több az alsó-dunamelléki egyházkerülethez csatlakozott, azonban Lábod nem tartozott ezek közé a gyülekezetek közé, hanem megmaradt a dunántúli egyházkerületben. KÖblös- KráNITZ, 2009.71., 74. p. >5 thury, 1998.277. p. 16 Köblös-Kránitz, 2009.62-68. p. ‘7 Ennek tartalmáról nincsenek adatok.
