Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - RECENZIÓK - Kanász Viktor: Péter Tusor: The Papal Consistories and Hungary in the 15th-16th centuries
Recenziók Tusor, PÉTER: The Papal Consistories and Hungary in the I5th-i6 th centuries. To the history of the Hungarian Royal Patronage and Supremancy. Budapest-Róma, „MTA-PPKE Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport, 2012. (Collectanea Vaticana Hungáriáé, classis II, tom. 4.) 303 old. Régi, sokat emlegetett adóssága a magyar történetírásnak, hogy eredményeit nem csak a hazai közönség, hanem más nemzetek történészei számára is elérhetővé tegye. Az elmúlt időszakban több kezdeményezés is indult ezen adósság törlesztésére, gondoljunk csak a nemrég indult Hungarian Historical Review folyóiratra. Mindemellett a rendszerváltást követően fellendülő egyháztörténet-írás számára is fontos az elért eredmények külföldön való reprezentálása. Ennek képezi egyik fontos alkotóelemét a Collectanea Vaticana Hungáriáé sorozat 2012-ben megjelent, Tusor Péter tollából származó angol nyelvű kötete. A könyv a pápaság és a Magyar Királyság 15-16. századi kapcsolatát mutatja be, mindezt a kor egyik legfontosabb pápai intézményének, a konzisztórium iratanyagának tükrében. Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont eme intézményre esett a választás. Egyrészt azért, mert a korszakban a pápa legfontosabb tanácsadó testületé a konzisztórium volt, másrészt pedig azért, mert a Vatikáni Titkos Levéltárban (Archivio Segreto Vaticano) szerencsésen fennmaradtak a testület iratai. A könyv első részében bemutatásra kerül a nyilvános konzisztórium (consistorium publicum) és a titkos ülések (consistorium secretum) működése és jellege, majd fontosságuk csökkenése. Ismerteti a szerző a konzisztórium történetét és bonyolult működését, a konzisztoriális beneficiu- mok betöltését, valamint a püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának szintén nem egyszerű folyamatát, a kánoni per (processus informativus) menetével együtt. Ezt követően magát a konzisztoriális ügymenetet, és az azt követő bulla kiállításának a Datária és a Kancellária által végzett folyamatát tálja elénk. Mivel ezen eljárás igen bonyolult, időigényes és költséges volt, a magyarországi püspökjelöltek is igyekeztek megkerülni ezt a burjánzó bürokráciát a Brévetitkárság (Segreteria dei Brevi) hivatalának segítségével, ahol sokkal gyorsabb, egyszerűbb és nem utolsósorban olcsóbb volt az ügymenet. Ennek ellenére a konzisztoriális javadalmak betöltésénél csak ritkán sikerült eme eljárást használni. A munka második része - ahogyan a könyv címe is mutatja - a konzisztórium és Magyarország 15-16. századi kapcsolatát taglalja. Itt olvashatunk a magyar ügyek konzisztóriumi jelenlétéről, amely a mohácsi csatát megelőző évtizedekben, valamint a nagy várháborúk idején volt a legjelentősebb. Eme iratanyagban több magyar vonatkozású forrás is található, például Martinuzzi Fráter György bíborosi kreációjáról és az 1551 decemberében történt meggyilkolásáról, II. Rudolf trónra lépéséről vagy Báthory István lengyel királyságáról, valamint unokaöccsének, Báthory Andrásnak a bíborosi kinevezéséről is őriz forrásokat a levéltár. Természetesen az Oszmán Birodalom Magyarország területére indított hadjáratai is gyakran szerepelnek az iratokban, ám a konzisztoriális rendszer súlyának csökkenésével a magyarországi ügyek tárgyalása is háttérbe szorult. Jó példa erre
