Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - RECENZIÓK - Kanász Viktor: Péter Tusor: The Papal Consistories and Hungary in the 15th-16th centuries
Recenziók 141 a tizenöt éves háború, ugyanis míg a háború kezdeti éveiben még bőségesen található e témában konzisztoriális bejegyzés, addig 1595 után e bejegyzések megszűnnek. Kivételt képez ezalól Kanizsa 1601-es sikertelen ostroma, amely többek közt azért kapott figyelmet a konzisztóriumban, mert Giovanni Francesco Aldobrandini, VIII. Kelemen pápa világi neposa Kanizsa falai alatt esett el. A könyvben külön rész szól a közép- és koraújkori magyar egyházi be- nefíciumok betöltéséről. A magyar uralkodó jelentős befolyással rendelkezett a magyar egyházi javadalmak adományozását illetően, gondoljunk csak a Luxemburgi Zsigmond óta létező királyi tetszvényjogra (placetum regium'). Emellett előfordult, hogy a Titkos Tanácsban (Consilium Intimum) vagy a Magyar Tanácsban (Consilium Hungaricum) jelenlevő protestáns főurak is éreztetni tudták a püspöki vagy érseki székek betöltése ügyében a véleményüket. így a magyarországi katolikus hierarchia vezetőinek kinevezése egy sokszereplős játék volt, amelyben a legfontosabb játékosok" a pápa, a Habsburg uralkodó és a magyar főurak voltak. Külön fejezet szól a magyar egyház Mohács utáni állapotáról, amely a török előretörés és a reformáció terjedése következtében válságos helyzetbe került. Ezt jól jellemzi az egyházi javadalmak világi kézre kerülése, a püspökségek elzálogosítása, és a bevételek drasztikus csökkenése. Mindezek mellett Tusor foglalkozik a „kereszténység védőbástyája”-idea kialakulásával,1 valamint Róma, a bécsi Udvar és a magyar katolikus hierarchia változó kapcsolatával. E rész teszi ki a könyv legjelentősebb részét. Mindezekhez pedig gazdag magyar és külföldi szakirodalommal ellátott hivatkozások társulnak. A leírtak alátámasztását jól szolgálja a huszonegy eredeti latin nyelvű, angol regesztával ellátott forrás, a magyar egyház- és vármegyéket bemutató térképek és a forrásokat ábrázoló fekete-fehér képek. A közölt források az 1417 és 1588 közti időszakot ölelik fel, és megtaláljuk köztük például II. Lajosnak, I. Ferdinándnak, Miksának, II. Rudolfnak, vagy Telegdy Miklósnak és Fejérkövy Istvánnak a témához kapcsolódó leveleit. A könyvben való tájékozódást index segíti, a könyv végén pedig egy közel húszoldalas, hivatkozások nélküli tanulmány olvasható, amely összegzésképpen magyar nyelven ismerteti a konzisztóriumban előforduló magyar ügyeket, illetve a magyar királyi főkegyúri jog (tus supremi patronatus) sokat kutatott történetét. Érdemes lett volna az itt szereplő neveket is felvenni az indexbe. Azok, akik részletesebben kívánnak tájékozódni a témával kapcsolatban, vagy további források után érdeklődnek, kezükbe vehetik azt az imént ismertetett kötet előtt röviddel megjelent könyvet, amely Nemes Gábor mellett a mostani szerzőnk keze munkáját dicséri.2 E kötetben hosszas 1 E témában az egyháztörténeti kutatócsoport már megjelentetett egy forráskiadványt: „Magyarország, mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája”. A Vatikáni Levéltárnak azok az okiratai, melyek őseinknek a Keletről Európát fenyegető veszedelmek ellen kifejtett erőfeszítéseire vonatkoznak, cca 1214-1606. Összegyűjt, és kiadásra rend.: Artner Edgár. Közread.: Szovák Kornél - Török József - Tusor Péter. Bp., 2004. (Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae Ser. 1. Collectanea Vaticana Hungáriáé Classis 1.) 2 Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungáriáé. (1426- 1605) Közread.: Tusor Péter - Nemes Gábor. Budapest-Róma, 2011. (Bibliotheca
